Egy "szívesség" és egy kávé

Szeptember 8.

Szívesség, ez nekem személy szerint azt jelenti, hogy egy nagy kérés egy olyan embertől, akiben megbízol, régen ismersz. Nem egy olyantól, akit még egy órája sem ismersz. Ezt hoznám fel egyik oknak, hogy Carol "szívesség kérése" valójában csak Nathan és az adódott helyzet kihasználása volt. Ha engem kérdeztek, én nem mernék egy olyan embertől kérni dolgokat, aki nem csak hogy híres, hanem ráadásul csak rövid ideje ismerem. Teljesen ki voltam bukva Carol miatt. Szitu a következő, a 2 nagy drámakirálynő után megkönnyebbültem, amit nem kellett volna. Mikor Nathan és Carol bemutatkoztak egymásnak és elkezdek beszélgetni, még semmi baj nem volt. Viszont amikor a szokásos kis milyen-híresnek-lenni beszélgetés áttért a hozz-már-össze-hírességekkel témába akkor megdermedtem, úgy hogy szerintem egy pillanatra még a szám is nyitva maradt.
-Szóval Nath, és szoktatok bulikba járni ahol van sok híres ember?
-Háth, néha benézünk ide-oda a srácokkal, de Jay a bulimániás, csak szegény nem mindig emlékszik kikkel partizott -mesélte nevetve Nath
-És sok hírességet ismertek? Mondjuk Adele, 1D meg ilyennek. -ilyenkor MÉG meglepő volt hogy nem említi nagy kedvencét, Conor Maynardot
-Háth, Adelét egyszer láttuk egy díjátadón, az 1D-s srácokkal meg nem igazán vagyunk jóba, de ennek is megvan az oka. Jah, meg a Little Mixes csajokkal töltöttünk egy bulit együtt, meg azzal a Conor gyerekkel
-És a "Conor gyerek" facér? Nem adod meg neki a számom, ha találkoztok? Mindig is egy híres pasit akartam -reakcióm: MICSODA??
2 szó: féltékenység és kihasználás, remélem nem kell magyaráznom. De azért Mabel (hogy ne csak Carolnak szólítsam, mert utálja) nagyon ravasz, mert csak körülmászkálja a dolgokat, és gyakorlatilag kikényszeríti az emberből, hogy ő mondja ki. Szegény Nath egyébként meg nem nagyon tudott "ijedségében" mit mondani
-Háth, nem gyakran van ilyen, de oké.
Carol lefirkantotta egy fecnire a számát és átadta Nathannek. Azért bevallom, fura volt látni, hogy egy másik csaj adja oda a számát a te pasidnak, akkor is ha ez tök más helyzet. Nath elvette a papírt és gondosan eldugta a farzsebében, én meg csak abban reménykedtem, hogy Londonban ez első kukába kidobja. Nem akarok rosszat Carolnak, de ez azért nagyon furán venné ki magát. Míg Nath az úton megismerkedett a fiúkkal -akik remélem nem tömték tele a fejét baromságokkal- addig én odamentem Carolhoz, szemrehányást tenni
-Ez komoly? -huppantam le mellé
-Mi? A számom? Mert ha arra gondolsz, akkor igen
-De remélem, nem töröm össze azzal a szíved hogyha közlöm, ebből nem lesz semmi
-Nem tudhatod, legalább megpróbálom. Az álom szerelem nem mindenkinek jön Facebookon.
-Értem én mire célzol. Jobb lesz, ha jegeljük a dolgot amíg te nem kezded hanyagolni a féltékenységet
Ezután a beszélgetés után gondolkodtam el, hogy ennyire utálatos lettem mióta Nathannel vagyok? Vagy -akármennyire szerényen hangzik- csak irigységet váltok ki az emberekből? Ezen elfilozofáltam egy kicsit így csak egy csettintésre a szemem előtt "ébredtem".
-Itt vagyok, csak elgondolkoztam
-Jó, de komolyan nem baj hogy megkértem erre Nathant -dehogyisnem!!!! ezt azért neki nem mondtam meg, mert elég annyi konfliktus amennyi van
-Semmi gáz, szerintem visszamegyek. -jegelés level1- Lehet meg kéne mentenem Nathant az agyhaláltól, mert egy órán belül be fog következni, ha nem mentem meg Davetől!
-Futás -szólt utánam mosolyogva Carol
Elválasztottam a fiúkat egymástól és visszaültünk, az út Londonig piszok hosszú, de ha van valaki veled, az enyhít a szenvedésen. Mikor megérkeztünk és lepattantam a buszról, rögtön megéreztem az ottani levegőt, ami sokkal frissítőbb volt, mint a magyar, megértem miért élnek Londonban többen. Aztán elmentünk egy csomó nevezetességhez, de egyértelműen a nap legjobb pontja a szabadidő volt. Mikor kopasz kis idegenvezetőnk bejelentette, hogy akkor szóródhatunk szét. Az osztály ingyen wifi reményében rohant befele a McDonaldsba hatalmas "Voldemort nagyúr szabadon engedett" kiáltásokkal, szegény idegenvezető volt Voldemort -akit a többiek nem félnek nevén nevezni :D- mert meglehetősen hasonlított rá. Komolyan megdöbbentő látvány lehetett szegény Mekis dolgozóknak hogy egy raj diák özönlik be az étterembe. Mi csak ott álltunk Nathannel gyakorlatilag egyedül a téren ledöbbenten
-Na, kövessük őket?
-Isten ments! Az itteni Mekik büdösek. Nem értem amúgy mi bajuk
-Nincs bajuk, csak Magyarországon a McDonalds egy olyan csodálatos hely ahol van ingyen wifi, ők meg nem ismerik az ingyen mobilwifi csodáit. Akkor hova megyünk?
Hosszas tanakodás után Nathan felajánlott egy állítólag szuper kávézót a közelben, én meg belementem. Mondanom sem kell, hogy isteni érzés egy sráccal a karodban sétálgatni álmaid városában. Esküszöm, mintha egy nagy rózsaszín vattacukorfelhőn sétálgattam volna. Azért egy kicsit elnyomta a hangulatom a zsebemben megállás nélkül vibráló okostelefonom, Kénytelen voltam félúton megnézni a tucatnyi értesítéseimet. A legbosszantóbb az volt hogy, gyakorlatilag az összes az internetmániás utazótársaimtól való McDonaldsba való be check-inelés a Foursquare-n. Mikor odaértünk a kávézóba, ahol gyakorlatilag rajtunk kívül jó ha volt 5 ember, rögtön lehuppantunk egymás mellé a legcsendesebb sarki díványra. Egy szempillantás alatt máris ott állt felettünk egy "George" nevű 20-as srác, aki felvette a rendelést
-Sziasztok! Mit kértek?
-Szia! Én egy cappucínót hab nélkül -adtam le rendelésemet
-Én meg a szokásos teámat -bökte ki Nath
-Nem is te lennél, ha nem teáznál -válaszoltam mosolyogva
-Gyakran járok ide, és tök jó teájuk van.... -szegény biztosan folytatta volna a mondatot, ha a telefonom csöngése nem szakította volna félbe
Mikor ránéztem a kijelzőre megláttam hogy Dina keres. Biztos felnézett egy percre a telefonjából hogy beleszívjon az epres shakejébe -mindig azt iszik- és észrevette hogy nem vagyok ott a wifi vadászok kongresszusán. Igazam volt mikor felvetem, rögtön a hollétünkről érdeklődött, de igazából nem is az az érdekes amit Dina mondott, hanem az hogy emiatt miről maradtam le. Miközben én bájcsevegtem drága barátnőmmel, Nathan valamit súgott a pincérnek. Azt gondoltam hogy azt mondta neki hogy hány cukrot kér a teába vagy ilyesmi, de kiderült hogy nagyon nem erről volt szó. Mikor Dina végre letette, máris kihozták a forró italainkat, és ekkor -mint utólag kiderült- Nath elcsente a kiskanalam. Ránézés nélkül kavartam volna a kávémat, de bezavart az evőeszköz hiánya
-Nincs kiskanalam, szólok a pincérnek... -határoztam el magam
-Nem kell -vágott közbe fénysebességel Nath
-Oda adod a tiéd vagy mi lesz?
Hihetetlen hogy egy nyomorult kanál miatt nem vettem észre azt ami az orrom előtt volt. Szerencsére Nath gyorsan felnyitotta a szemem. Megfogta az állam és lefordította hogy rálássak végre a kávémra. És ekkor vettem észre hogy a kávém tetején egy kis szívecske van. Meglepődöttségemben ránéztem Nathre, és bambán kérdeztem:
-Ezt ugye nem az a George gyerek rajzolta rá magától? -életem talán egyik leghülyébb mondata volt ez
-Nem, te kis butus -mosolygott Nathan
Ekkor összeállt bennem a kép, a kanál lopás, a sugdolózás, és VÉGRE leesett a szitu. És ekkor éreztem azt a pillanatot amit már 2 hónapja várok. Minden megvolt: egy romantikus gesztus, csöndes kávéház, és egy egyre közeledő angyali fiú. Szembecsukással jeleztem beleegyezésemet. És ekkor csókolt meg Nathan először, nem volt több 10 másodpernél, de mégis életem leghosszabb és legjobb 10 másodperce volt. És mi az első egy modern világban elő csajnak? Kép twitterre, szigorúan említés nélkül! Miközben lekaptam a kávém Nathan átölelt. IMÁDOM ♥

@HeyItsStella: Egy nagyszerű nap egy nagyszerű emberrel ♥

Bzzzz, bzzz SMSektől rezgett a zsebem minden másodpercben. Látom a wifi brigád észlelte a tweetem. Nagyon nem érdekelt, mert ott volt ő! Közben megbeszéltük ezt az egész Carol dolgot, és azt mondta Nath, hogy nem haragszik, de rávettem hogy adja ide a fecnit. Kávézgattunk, dumáltunk tovább, aztán mikor indultunk volna szinte térden állva könyörgött hogy őt is kapjam le. Mint egy gyerek aki a nagytesótol várja hogy adja vissza a nyalókáját, Cuki.  Persze nem tiltakoztam a kép ellen:

Istenem de cuki ♥♥ Hány ember van a világon akik nem szeretik ezt az angyalt, de én egyértelműen nem tartotok közéjük! Nagyon gyorsan elszállt felettünk az idő a kávézóban, és visszamentünk Voldemort nagyúr gyűléshelyére. Mikor odaértünk mindenki összesúgott mögöttünk, és egyértelmű hogy nem Nath cuki sapkájáról volt szó. Mennyivel könnyebb a dolgokat Twitteren közölni! Mikor én felszálltam a buszra, Nathan meg nem, majd megszakadt a szívem, ugyanis Max hívta hogy Londonban találkoznak, mert mennek stúdiózni. El sem indultunk és egy csapat csaj állt körül és mindenkit csak egy dolog érdekelt. A "nagy sztori" mesélése közben Erica és Tiiffany is rosszallóan nézett rám, ami egyáltalán nem tört le! Egyébként visszaértünk a szállásra, kajáltunk, dumáltunk, lefeküdtünk. És egyszerűen nem tudok elaludni, mert beleégett az a kávéház a fejembe! Erre a napra azt hiszem nem Tiffany vagy Erica miatt fogok emlékezni, hanem Nathan miatt. Ráadásul, el ne felejtsük hogy ma egy másik álmom is valóra vált, nem olyan körülmények találkoztam a TWvel, mint ahogy akartam, de akkor is remek volt! Azt hiszem ezt a napot semmi sem ronthatja el!

Szeptember 9.

Azt hiszem el is felejthetjük a tegnapi élménybeszámolóm utolsó mondatát, mert mégiscsak sikerült sírásra fakasztani valakiknek a csókkal kapcsolatban. Ezek az átkozott szörnyszülöttek pedig az újságírók! Itt és most kijelentem hogy utálom a bulvársajtót!!!!!

Szerkesztői megjegyzés:

Nah ez is megvan! Az utolsó kis morzsát főleg az áthúzás megértésre és a nép felizgatása miatt raktam be :D (gonosz vagyok, tudom). 

Ezt a részt most Boginak ajánlom, mert úgy megvárakoztattam. Továbbá köszönöm Kingának a manót és Fanninak az ichlet-merítő délutánt. :))

Remélem tetszik mindenkinek, ha igen ha nem légyszi hagyjatok KOMMENTET!! Ha nem is hagytok (ami remélem nem lesz :D) akkor is köszönöm, mert emelitek a kis számlálót, ami az oldalbejegyzéseket mutatja, és ami nemrég átlépte a 3000-et! És ez nektek köszönhető! Szeretek mindenkit! ♥  És Boldog nyulat mindenkinek! ;) xx

2+1 meglepő reakció

Szeptember 8.

Háth Nathan nem olyasféle sokkhatást keltett amilyenre számítottunk. A felszállás előtt a busz hangszintje inkább egy vidámparkéhoz hasonlított, ezt a nyüzsgést szakítottuk meg Nathannel, és alakítottuk át a buszt a temető hangszínre  Mondanom sem kell hogy mindenki minket bámult ahogy kézen fogva sétálunk a busz közepére, nekem ez nagyon furcsa volt, de Nathanen látszott hogy már megszokta az efféle bánásmódot. Mikor leültünk a helyemre egymás mellé egyszerűen éreztem a többiek tekintetét a hátamon, persze ezt nem hagyhattam szó nélkül, odahajoltam Nathanhez és megkérdeztem:
-Meddig fog ez tartani?
-Háth, egy-két óra és megszoknak.
-Látom te nagyon tapasztalt vagy már ebben
-Volt alkalmam megismerni ezt az érzést, a fiúk közül talán én voltam az aki a legnehezebben szokta meg ezt az egészet, de ha tényleg velem leszel még egy ideig akkor kezdj hozzászokni.
Ezzel a mondattal kapcsolatban olyan feles érzelmeim vannak. Nagyon örülök hogy hosszú távra tervez meg minden, de nagyon nehéz lesz megszoknom ezt az egészet, és még a városban nem is voltunk. Azon viszont komolyan elgondolkoztam hogy mi lesz ha a rajongók nem reagálnak rám jól? Mi lesz ja felváltom Taylor Swiftet a "legutáltabbak" listájának élén? Így visszagondolva talán volt volna jobb dolgom is annál hogy erre gondoljak, mondjuk az hogy Tiffanyt leszedjem a pasimról. Mivel, miközben én a nagyszerű életemről elmélkedtem, megérkezett ő is. Hogy őszinte legyek, nagyon elveszettnek tűnt a csatlósai nélkül, mivel gyakorlatilag senki sem kedveli az iskolában rajtuk kívül, de gyanítom nagyon ők sem. Talán ezért mert rettenetesen a fejébe szállt a "hírnév", a baj csak az hogy ő azt hiszi hogy mindenki majmolja őt, csakhogy nem ezért "népszerű" hanem épp az ellenkezője  de szerinte minden iskolában, sőt szerintem minden osztályban akad egy-egy ilyen beképzelt alak. Tehát mikor felszállt a buszra, rögtön észrevette Nathant, és mivel megvan az általános tudása a zenei téren,  ezért persze rögtön felismerte, és elkezdett engem "szidni" aminek a funkcióját magam sem értem.
-Nah, mi van Stellus, már híresség hasonmásokkal menősködünk? Ez nem menő, hanem inkább gáz.
Mondanom sem kell hogy ezt nem hagyhattam szó nélkül.
-Egy, te engem csak ne becézgess, inkább találj magadnak valami normális becenevet "Tiff". Kettő, majd pont te tudod hogy mi a menő és mi nem. Három, hírességhasonmás? Van neked szemed? Valódi, és lehet leszállni róla.
Nah jó, az utolsó mondatot abban a pillanatban megbántam, amikor kimondtam, mert elég könnyen félreértelmezhető volt, ennek ellenére Nath megértette, sőt szerintem még tetszett is neki, legalábbis a mosoly az arcán erről árulkodott. Mint az is hogy felállt, és Tiffany elé állt:
-Szia! Nathan Sykes vagyok, a The Wanted énekese, gondolom ismersz.
Mondanom sem kell nem csak a célzott személynek kerekedett ki a szeme, istenem imádom ezt a srácot <3. Gondoltam hogy ezzel majd megelégedik Tiffany, de ez nem igazán így volt, sőt ha jobban belegondolok, ez csak rontott a helyzeten. Ilyenkor már teljes csend volt a buszon, mert mindenki a "kis incidenst" figyelte.
-Ooo, drága Nathan, hagyjuk ezt a nyomit, tudom hogy csak fizetett hogy tettesd magad  a barátjának. Nem kell titkolni, gyere, jobban jársz velem.
Első reakcióm fejben: Mi van???? Hogy lehet ennyire egy rohadék ez a csaj??? Ez most miért jó neki??? De, megnyugtatásként ért Nathan  reakciója a történtekre.
-Köszönöm szépen ezt az ajánlatot, sem ma sem holnap nem szeretnék ezzel élni. Én szeretek valakit, és ha balra nézel meg is láthatod.
Egy pillanatra összemosódtak az irányok, és azért imádkoztam hogy én legyek a bal oldalon, szerencsére gyorsan észhez tértem és megerősítettem magamban ezt. Szeret. Kimondta. Olyan boldog érzés futott át az egész testemen hogy sírva a nyakába ugrottam volna és megcsókoltam volna, de a tartásom megálljt parancsolt nekem. Nem szabad meggyengülnöm mások előtt! Stay strong! Az egész történés nem tartott tovább 10 másodpercnél de megállás nélkül ezt hajtogattam magamnak. Ma még legalább százszor lepergett ez az esemény a szemem előtt, és mindnél azt éreztem hogy ez, ez az igazi szerelem. Visszakanyarodva tehát, pont ugyanannyira meglepődött mint én, de legalább továbbállt ezek után. Erica megjelenése előtt még volt egy pár percem elgondolkodnom azon hogy miért is tette, amit tett és hirtelen beugrott. Miért kezdene ki Tiffanny Nathannel? Mondjuk, ki ne kezdene ki vele? Hiszen, mégiscsak egy nemzetközi "sztár", vagy mi. De én tudom hogy ő nem azért tette mert "ő Nathan Sykes a The Wantedból". Directioner létére utálja a TW-t. és itt esett le hogy ismétlődnek a dolgok az életemben. Oviban is pont ugyanez megtörtént. Nah jó, csak tömören, volt egy tök jó barátom Austin, akivel nagyon-nagyon jóban voltunk, és mikor Tiffany ideköltözött rögtön vele barátkozott és teljesen elszakított minket egymástól. A dolgok ismétlődnek. Pasi lopás. Ugyanez van most is, de tudtam hogy Nath nem fogja hagyni magát, ez pedig meg is történt! És bumm.... A nagy elmélkedésemet félbeszakította Erica hirtelen megjelenése, és csak azt reméltem hogy lazább reakciója lesz mint Tiffannynak volt. Háth, nem tudom hogy ezt nevezhetem-e lazábbnak, mert míg Tiffanny reakciója felháborító volt, Ericáé inkább egy kicsit "természetellenes" volt.
-Jó reggelt emberek! Milyen szép napunk van!
-Jó reggelt!- köszönt vissza a busz egy emberként, beleértve Nathant is
-Szent isten! Emberek! Stella pasival van! Hoppá!- ordibálta Erica
-És nem is akárkivel!- dobta be flegmán Tiffanny
-Ó, maradj már, ennyi nem volt elég?- lőttem le az ostoba dumáját
-Nah, nem mutatod be a barátod nekünk?
Nem kellet, mivel Nathan bemutatkozott magától.
-Szia! Nathan Sykes vagyok, a The Wanted énekese, de lehet ismersz.
Mondanom sem kell hogy tátva maradt a szája, onnantól egy szót sem mert szólni! Sőt teljesen ellentétesen kezdett el viselkedni, és érzem miért. Egyszerűen felismerte a Nathanben rejlő lehetőségeket és megragadta. Nem is olyan hülye, mint hittük. Tudta hogy ha Nathan közelébe kerül előbb-utóbb valaki felfigyel rá, szerintem nem igazán van tisztában a hírnév következményeivel. Én pont ezt akarom elkerülni, szóval nagyon furcsa hogy ő erre vágyik, de tőle nem igazán lehet mást várni. Most, hogy Ericán is túl voltunk így a két nehéz ponton túl estünk. Legalábbis azt hittem, mivel legmerészebb álmaimban sem gondoltam hogy Carol képes megkérni Nathant egy szívességre, úgy hogy egy órája sem ismerik egymást.


Nos, történt egy kis változás, amit gondolom rögtön észrevettetek. Még mindig megmarad a dátumozás, de egy napot is több darabba vágok, és címet adok nekik, hogy, igazán gonoszan, valami izgivel tudjam befejezni.
Remélem nem vette el a kedveteket az olvasástól, ez a nagy szünet! És nagyon szépen szeretném megköszönni a 2400 látogatót! IMÁDLAK TITEKET! ♥
Szeretném megköszönni Kingának hogy az ichlet-manó elküldésével segített nekem ebben a részben, ezért ezt most neki ajánlom! ♥ :))
Ha már elolvastad hagyj kommentet is! ;) Köszi!