Egy "szívesség" és egy kávé

Szeptember 8.

Szívesség, ez nekem személy szerint azt jelenti, hogy egy nagy kérés egy olyan embertől, akiben megbízol, régen ismersz. Nem egy olyantól, akit még egy órája sem ismersz. Ezt hoznám fel egyik oknak, hogy Carol "szívesség kérése" valójában csak Nathan és az adódott helyzet kihasználása volt. Ha engem kérdeztek, én nem mernék egy olyan embertől kérni dolgokat, aki nem csak hogy híres, hanem ráadásul csak rövid ideje ismerem. Teljesen ki voltam bukva Carol miatt. Szitu a következő, a 2 nagy drámakirálynő után megkönnyebbültem, amit nem kellett volna. Mikor Nathan és Carol bemutatkoztak egymásnak és elkezdek beszélgetni, még semmi baj nem volt. Viszont amikor a szokásos kis milyen-híresnek-lenni beszélgetés áttért a hozz-már-össze-hírességekkel témába akkor megdermedtem, úgy hogy szerintem egy pillanatra még a szám is nyitva maradt.
-Szóval Nath, és szoktatok bulikba járni ahol van sok híres ember?
-Háth, néha benézünk ide-oda a srácokkal, de Jay a bulimániás, csak szegény nem mindig emlékszik kikkel partizott -mesélte nevetve Nath
-És sok hírességet ismertek? Mondjuk Adele, 1D meg ilyennek. -ilyenkor MÉG meglepő volt hogy nem említi nagy kedvencét, Conor Maynardot
-Háth, Adelét egyszer láttuk egy díjátadón, az 1D-s srácokkal meg nem igazán vagyunk jóba, de ennek is megvan az oka. Jah, meg a Little Mixes csajokkal töltöttünk egy bulit együtt, meg azzal a Conor gyerekkel
-És a "Conor gyerek" facér? Nem adod meg neki a számom, ha találkoztok? Mindig is egy híres pasit akartam -reakcióm: MICSODA??
2 szó: féltékenység és kihasználás, remélem nem kell magyaráznom. De azért Mabel (hogy ne csak Carolnak szólítsam, mert utálja) nagyon ravasz, mert csak körülmászkálja a dolgokat, és gyakorlatilag kikényszeríti az emberből, hogy ő mondja ki. Szegény Nath egyébként meg nem nagyon tudott "ijedségében" mit mondani
-Háth, nem gyakran van ilyen, de oké.
Carol lefirkantotta egy fecnire a számát és átadta Nathannek. Azért bevallom, fura volt látni, hogy egy másik csaj adja oda a számát a te pasidnak, akkor is ha ez tök más helyzet. Nath elvette a papírt és gondosan eldugta a farzsebében, én meg csak abban reménykedtem, hogy Londonban ez első kukába kidobja. Nem akarok rosszat Carolnak, de ez azért nagyon furán venné ki magát. Míg Nath az úton megismerkedett a fiúkkal -akik remélem nem tömték tele a fejét baromságokkal- addig én odamentem Carolhoz, szemrehányást tenni
-Ez komoly? -huppantam le mellé
-Mi? A számom? Mert ha arra gondolsz, akkor igen
-De remélem, nem töröm össze azzal a szíved hogyha közlöm, ebből nem lesz semmi
-Nem tudhatod, legalább megpróbálom. Az álom szerelem nem mindenkinek jön Facebookon.
-Értem én mire célzol. Jobb lesz, ha jegeljük a dolgot amíg te nem kezded hanyagolni a féltékenységet
Ezután a beszélgetés után gondolkodtam el, hogy ennyire utálatos lettem mióta Nathannel vagyok? Vagy -akármennyire szerényen hangzik- csak irigységet váltok ki az emberekből? Ezen elfilozofáltam egy kicsit így csak egy csettintésre a szemem előtt "ébredtem".
-Itt vagyok, csak elgondolkoztam
-Jó, de komolyan nem baj hogy megkértem erre Nathant -dehogyisnem!!!! ezt azért neki nem mondtam meg, mert elég annyi konfliktus amennyi van
-Semmi gáz, szerintem visszamegyek. -jegelés level1- Lehet meg kéne mentenem Nathant az agyhaláltól, mert egy órán belül be fog következni, ha nem mentem meg Davetől!
-Futás -szólt utánam mosolyogva Carol
Elválasztottam a fiúkat egymástól és visszaültünk, az út Londonig piszok hosszú, de ha van valaki veled, az enyhít a szenvedésen. Mikor megérkeztünk és lepattantam a buszról, rögtön megéreztem az ottani levegőt, ami sokkal frissítőbb volt, mint a magyar, megértem miért élnek Londonban többen. Aztán elmentünk egy csomó nevezetességhez, de egyértelműen a nap legjobb pontja a szabadidő volt. Mikor kopasz kis idegenvezetőnk bejelentette, hogy akkor szóródhatunk szét. Az osztály ingyen wifi reményében rohant befele a McDonaldsba hatalmas "Voldemort nagyúr szabadon engedett" kiáltásokkal, szegény idegenvezető volt Voldemort -akit a többiek nem félnek nevén nevezni :D- mert meglehetősen hasonlított rá. Komolyan megdöbbentő látvány lehetett szegény Mekis dolgozóknak hogy egy raj diák özönlik be az étterembe. Mi csak ott álltunk Nathannel gyakorlatilag egyedül a téren ledöbbenten
-Na, kövessük őket?
-Isten ments! Az itteni Mekik büdösek. Nem értem amúgy mi bajuk
-Nincs bajuk, csak Magyarországon a McDonalds egy olyan csodálatos hely ahol van ingyen wifi, ők meg nem ismerik az ingyen mobilwifi csodáit. Akkor hova megyünk?
Hosszas tanakodás után Nathan felajánlott egy állítólag szuper kávézót a közelben, én meg belementem. Mondanom sem kell, hogy isteni érzés egy sráccal a karodban sétálgatni álmaid városában. Esküszöm, mintha egy nagy rózsaszín vattacukorfelhőn sétálgattam volna. Azért egy kicsit elnyomta a hangulatom a zsebemben megállás nélkül vibráló okostelefonom, Kénytelen voltam félúton megnézni a tucatnyi értesítéseimet. A legbosszantóbb az volt hogy, gyakorlatilag az összes az internetmániás utazótársaimtól való McDonaldsba való be check-inelés a Foursquare-n. Mikor odaértünk a kávézóba, ahol gyakorlatilag rajtunk kívül jó ha volt 5 ember, rögtön lehuppantunk egymás mellé a legcsendesebb sarki díványra. Egy szempillantás alatt máris ott állt felettünk egy "George" nevű 20-as srác, aki felvette a rendelést
-Sziasztok! Mit kértek?
-Szia! Én egy cappucínót hab nélkül -adtam le rendelésemet
-Én meg a szokásos teámat -bökte ki Nath
-Nem is te lennél, ha nem teáznál -válaszoltam mosolyogva
-Gyakran járok ide, és tök jó teájuk van.... -szegény biztosan folytatta volna a mondatot, ha a telefonom csöngése nem szakította volna félbe
Mikor ránéztem a kijelzőre megláttam hogy Dina keres. Biztos felnézett egy percre a telefonjából hogy beleszívjon az epres shakejébe -mindig azt iszik- és észrevette hogy nem vagyok ott a wifi vadászok kongresszusán. Igazam volt mikor felvetem, rögtön a hollétünkről érdeklődött, de igazából nem is az az érdekes amit Dina mondott, hanem az hogy emiatt miről maradtam le. Miközben én bájcsevegtem drága barátnőmmel, Nathan valamit súgott a pincérnek. Azt gondoltam hogy azt mondta neki hogy hány cukrot kér a teába vagy ilyesmi, de kiderült hogy nagyon nem erről volt szó. Mikor Dina végre letette, máris kihozták a forró italainkat, és ekkor -mint utólag kiderült- Nath elcsente a kiskanalam. Ránézés nélkül kavartam volna a kávémat, de bezavart az evőeszköz hiánya
-Nincs kiskanalam, szólok a pincérnek... -határoztam el magam
-Nem kell -vágott közbe fénysebességel Nath
-Oda adod a tiéd vagy mi lesz?
Hihetetlen hogy egy nyomorult kanál miatt nem vettem észre azt ami az orrom előtt volt. Szerencsére Nath gyorsan felnyitotta a szemem. Megfogta az állam és lefordította hogy rálássak végre a kávémra. És ekkor vettem észre hogy a kávém tetején egy kis szívecske van. Meglepődöttségemben ránéztem Nathre, és bambán kérdeztem:
-Ezt ugye nem az a George gyerek rajzolta rá magától? -életem talán egyik leghülyébb mondata volt ez
-Nem, te kis butus -mosolygott Nathan
Ekkor összeállt bennem a kép, a kanál lopás, a sugdolózás, és VÉGRE leesett a szitu. És ekkor éreztem azt a pillanatot amit már 2 hónapja várok. Minden megvolt: egy romantikus gesztus, csöndes kávéház, és egy egyre közeledő angyali fiú. Szembecsukással jeleztem beleegyezésemet. És ekkor csókolt meg Nathan először, nem volt több 10 másodpernél, de mégis életem leghosszabb és legjobb 10 másodperce volt. És mi az első egy modern világban elő csajnak? Kép twitterre, szigorúan említés nélkül! Miközben lekaptam a kávém Nathan átölelt. IMÁDOM ♥

@HeyItsStella: Egy nagyszerű nap egy nagyszerű emberrel ♥

Bzzzz, bzzz SMSektől rezgett a zsebem minden másodpercben. Látom a wifi brigád észlelte a tweetem. Nagyon nem érdekelt, mert ott volt ő! Közben megbeszéltük ezt az egész Carol dolgot, és azt mondta Nath, hogy nem haragszik, de rávettem hogy adja ide a fecnit. Kávézgattunk, dumáltunk tovább, aztán mikor indultunk volna szinte térden állva könyörgött hogy őt is kapjam le. Mint egy gyerek aki a nagytesótol várja hogy adja vissza a nyalókáját, Cuki.  Persze nem tiltakoztam a kép ellen:

Istenem de cuki ♥♥ Hány ember van a világon akik nem szeretik ezt az angyalt, de én egyértelműen nem tartotok közéjük! Nagyon gyorsan elszállt felettünk az idő a kávézóban, és visszamentünk Voldemort nagyúr gyűléshelyére. Mikor odaértünk mindenki összesúgott mögöttünk, és egyértelmű hogy nem Nath cuki sapkájáról volt szó. Mennyivel könnyebb a dolgokat Twitteren közölni! Mikor én felszálltam a buszra, Nathan meg nem, majd megszakadt a szívem, ugyanis Max hívta hogy Londonban találkoznak, mert mennek stúdiózni. El sem indultunk és egy csapat csaj állt körül és mindenkit csak egy dolog érdekelt. A "nagy sztori" mesélése közben Erica és Tiiffany is rosszallóan nézett rám, ami egyáltalán nem tört le! Egyébként visszaértünk a szállásra, kajáltunk, dumáltunk, lefeküdtünk. És egyszerűen nem tudok elaludni, mert beleégett az a kávéház a fejembe! Erre a napra azt hiszem nem Tiffany vagy Erica miatt fogok emlékezni, hanem Nathan miatt. Ráadásul, el ne felejtsük hogy ma egy másik álmom is valóra vált, nem olyan körülmények találkoztam a TWvel, mint ahogy akartam, de akkor is remek volt! Azt hiszem ezt a napot semmi sem ronthatja el!

Szeptember 9.

Azt hiszem el is felejthetjük a tegnapi élménybeszámolóm utolsó mondatát, mert mégiscsak sikerült sírásra fakasztani valakiknek a csókkal kapcsolatban. Ezek az átkozott szörnyszülöttek pedig az újságírók! Itt és most kijelentem hogy utálom a bulvársajtót!!!!!

Szerkesztői megjegyzés:

Nah ez is megvan! Az utolsó kis morzsát főleg az áthúzás megértésre és a nép felizgatása miatt raktam be :D (gonosz vagyok, tudom). 

Ezt a részt most Boginak ajánlom, mert úgy megvárakoztattam. Továbbá köszönöm Kingának a manót és Fanninak az ichlet-merítő délutánt. :))

Remélem tetszik mindenkinek, ha igen ha nem légyszi hagyjatok KOMMENTET!! Ha nem is hagytok (ami remélem nem lesz :D) akkor is köszönöm, mert emelitek a kis számlálót, ami az oldalbejegyzéseket mutatja, és ami nemrég átlépte a 3000-et! És ez nektek köszönhető! Szeretek mindenkit! ♥  És Boldog nyulat mindenkinek! ;) xx