Botrány

Szeptember 9.

Azt hiszem el is felejthetjük a tegnapi élménybeszámolóm utolsó mondatát, mert mégiscsak sikerült sírásra fakasztani valakiknek a csókkal kapcsolatban. Ezek az átkozott szörnyszülöttek pedig az újságírók! Itt és most kijelentem hogy utálom a bulvársajtót!!!!! Milyen módon turkálnak ők más magánéletében? Jó, nem rájuk kell haragudnom.és nem is igazán sírásra csak közel hozzá. DE ez akkor is felzaklatott. Pedig milyen szép napnak indult.Szóval, reggel a stúdiózás miatt nem Nathan jött ide, hanem én mentem hozzá, vagyis hozzájuk. Mivel nem néztem meg szokásommal ellentétben a Twitterem reggel, ezért nem is láttam a banda accountján az utolsó tweetet. Hogy miért is nem néztem meg? Hahaha, nem is tudom, mondjuk lehet az volt az oka hogy hajnali hatkor a mágikus tűzjelző iszonyatos vinnyogására pattant ki a szemem. Vigyázhattak volna jobban is! Lindsay reggel pirítóst akart csinálni több-kevesebb sikerrel, megemlítették hogy érzékeny a tűzriasztó, de hogy egy nyamvadt pirítósra is beindul, azt senki sem említette. Mikor kicsaptam az ajtót nem a füstszag hanem a nedves, hideg levegő csapta meg az arcom, mivel azonnali szellőztetés következett a sípolás után, és itt a Temze torkolatánál nagyon nedves a levegő. Körülbelül 10 másodperc múlva már abba is hagyta a nyavalygást a tűzjelzőnk. Éppen vissza akartam kúszni az ágyamba, amikor valaki belépett az ajtón
-Kelj fel te idióta, itt a kávéd. Nem szívecskés, de remélem azért megfelel.
-Csodálatos. -ültem fel zombi arccal- Légyszi helyettem is mondd meg Heathernek hogy ne csipogtassa azt a micsodát többször!
-Linsay volt, de megmondom neki.
-Mikor is indulunk ma?
-Most van hat, akkor kereken egy fél óra múlva!
-Mikor?! -kérdeztem majdnem sikoltva
-Nah jó, csak 2 óra múlva, de ezt nem hagyhattam ki-nevetett hangosan Dina
-Örülök hogy a szenvedésem neked vicces -reggel nem nagyon vagyok hangulatomban
-Meg van még van valami amiről tudnod kell...
-Hacsak nem sót tettél a kávémba akkor nem nagyon érdekel -ha tudtam volna hogy komoly dologról van szó akkor nem vicceltem volna el
-Pedig, akkor rosszabb módon tudod meg!
-Szerintem most biztos ez a legkisebb bajom
-Szerintem nem, de ahogy gondolod -hogy lehettem ilyen barom, hogy nem is figyeltem, de most már mindegy
Összevakartam magam, reggeli és a szokásos uncsi dolgok, amiket minden reggel meg kell csinálnod hogy ne nézz ki úgy mint aki egy hete nem fürdött és fésülködött, de soha nincs hozzá kedved. A mai úti cél London volt, de mikor odaértünk a szokásosnál is több csajszika simogatta a pasim és a haverjait. És itt vissza is értünk "az utolsó tweethez".

"Hey! Szeretnél egy eredeti TW autogramkártyát? Várunk titeket a londoni nevezetességeknél. Siess, mielőtt elfogy ;)"

Nah, így lehet egy "baráti" -ha fogalmazhatok így- összejövetelből marketinget csinálni. De megpróbáltam rendes, megértő kislány lenni, és ezért inkább a szokásos szabadidőben az ajándékboltokat bújtam. De, ezt ma megtanultam, ha valami utol kell hogy érjen, az elől ne menekülj, mert biztos utolér! Éppen a brit zászlós bögréket csodáltam amik köztudottan a kacatra éhes turisták bőröndjeiben hazafelé szilánkosra törnek, miközben egy kislány remegve jött oda hozzám
-Szia! Nem tudnál esetleg...-itt elcsuklott a hangja
-Szia. Mit szeretnél? -nem is merek egy hangos szót mondani mert a cuki kislányokhoz mindig jár egy anyamedve
-Háth esetleg egy olyan kártyát amit kint osztanak -igen, az autogramra célzott
-Miért gondolod hogy van nekem olyan? -de ha volt volna is miért tőlem akart kérni?
-Háth mert láttalak azzal a nagyon aranyos fiúval...- huhúúú Nathan aranyos fiú lett
-Igen láthattál, de ssss ez titok -kacsintottam rá, mire elneveti magát
-Haha, nem hiszem hogy ez nagy titok lenne, itt is benne vagy -és ekkor lökte elém London legnagyobb bulvárlapjának a mai számát, amire hatalmas sárga betűkkel volt rávésve a főcím miszerint "Nathan Sykesnak külföldi barátnője van" és alatta kisebb betűvel "A The Wanted szépfiúját tegnap kapták rajta egy magyar lánnyal csókolózni. Folytatás a 3. oldalon". Egyszerűen ez lesokkolt, csak arra lettem figyelmes hogy egy perce néma csendben állok és a kislány nagy bociszemekkel néz.
-Ezt megtartanám -nyomtam kezébe 5 fontot.
Szegény gyerek nem mondott semmit, csak elment, bár én öt fonttal nem lennék szomorú. Gyorsan kiviharzottam a boltból az újságot szorongatva és megnyugodva láttam hogy hatalmas tömeg a fiúk körül 10 emberre csökkent. Gyorsan odaszaladtam Nathanhez és elrángattam onnan.
-Bocsi csajok, őt most elviszem -sajátítottam ki Nathant
-Nah, nem csak a tiéd vagyok -háborodott fel mosolyogva
-Ők nem így gondolják -nyitottam ki neki az újságot.
Nagyjából ugyanaz volt a reakciója mint nekem. Ő éppen az újságot bámulta, mikor a többiek sétáltak oda hozzánk.
-Csá Stella, mi a helyzet? -érdeklődött Jay vigyorogva
-Az a helyzet -mutattam határozottan az újságra
-Háhá, rájöttek hogy Nath "idegennyelv-leckét" vesz? -mondta a barátom hátát ütögetve
Nem kell mondanom hogy mindketten elég rosszalló pillantást vetettünk rá.
-Jay, köszönjük a szóviccedet, de ez nem kellett volna -nyomtam el
-Nekem tetszett -mondta Tom vihogva
-Jah, nekünk nem annyira -mondta komolyan Nathan
-Ha annyira nem tetszik a másik utcában van az irodájuk. Menjetek át és kérjétek ki a beküldő nevét. -mondta Siva segítségünkre sietve
-Milyen beküldőét? -néztem értetlenül
-Ide van írva, hogy egy nevét nem vállaló ember küldte be a képet és még riportja is van benne. -magyarázta Max, aki volt olyan okos és nem csak szalagcímet olvasta el hanem a teljes cikket is
-Akkor gyerünk, mit veszthetünk? -siettettem Nathant
-Jó, velünk tartotok? -fordult a többiekhez
-Miért ne? Úgyis van időnk. -válaszolt Max a srácok nevében
Tényleg nem volt messze az az iroda, és ezekkel a srácokkal csak úgy repül az idő. Út közben realizálódott bennem hogy mit akart mondani Dina is reggel. Így még abban a percen dobtam neki egy üzit

"Rájöttem mit akartál reggel. Egy kicsit sem örülök."

Mikor bementünk az irodába elmondtunk mindent, ekkor a nő elővett egy mappát a fiókjából és lapozgatta.
-A beküldő neve... áá megvan -fordította oda a lapot nekem a szemüveges hölgy
Mikor megláttam a lapon milyen név áll, azt hittem összecsuklok. Rejthette volna a dosszié azt is hogy Erica vagy  Tiffany, de nem. Olyan ember akire nem is számítottam.
-Hé, szívrohamot kaptál? -csettintget az arcom előtt Tom
-Igen, basszus. Majd biztos -csendesítettem le. Néha úgy érzem nem vagyok hozzá valami túl kedves, mondjuk lehet azért mert nem mondott nekem eddig semmi olyat ami kedvességet válthatott volna ki belőlem.
Két perc telt el és úgy éreztem magam mint a Miami helyszínelőkben, úgyhogy gyorsan feloszlattam a tömeget, ami körülöttem zsizsegett. Mikor sétáltunk vissza eldöntöttem magamban hogy miután fél London ismer, ezért nyilvános helyen nem rendezek jelenetet. Elfojtottam magamban ezt a dolgot és ezt megmondtam a srácoknak is, úgyhogy a nap további részében nem igazán beszéltünk róla. Megcsodáltuk a Trafalgar Sqare-t meg a National Galleryben a többmillió unalmas festményt és ezzel ennyi volt a napunk. Mikor a buszhoz tartottunk Nathan felhozta a dolgot.
-Most akkor mit csinálsz? Elmondod neki? -érdeklődött óvatosan
-Majd a buszon, de nyugi nem tervezek cicaharcot rendezni. Csak szembesítem a tényekkel.
-Ismerlek, és nem vagy az a "nyugodtan lerendezem" típus. -aggódott Nath
-Nah jó, egy kis kiabálást megengedsz? -néztem rá cicaszemekkel
-Talán -nézett rám viccesen és átkarolt
Mikor a buszhoz értünk elköszöntem a srácoktól, Jaytől még egy maciölelést is kaptam. Nathantől egy második-csókot és a fülembe súgta "Csak nyugodtan nem lesz baj". Erre egy mosollyal válaszoltam. Elköszöntem tőle is és megindultam a busz felé, itt szedtem össze minden erőm és energiám Mikor felértünk a buszra már mindenki ott volt, én egyenesen az érintett felé vettem az irány és köszönés nélkül határozottan belevágtam
-Hogy tehetted ezt?



Szerkesztői megjegyzés: 

Ez hosszú lesz, vigyázzatok.
1. Tudom, tudom, tudom ez nagyon sokáig tartott. Pontosan tudtam mit akarok leírni de annyira nem volt időm hogy az valami hihetetlen.És igen. rövid lett, de ennyi telt most, azért remélem ez tetszik :) És az oldallécet remélem láttátok, mert megújítottam a legutóbbi rész óta
2. El sem hiszitek mennyire kíváncsi vagyok hogy kit gondoltok "a beküldőnek" ezért (mint az oviban) játékot szervezek :3 jujjj... Írd le nekem (kommentben, facebookon vagy akárhol) hogy te kit gondolsz (csak egyet!!!!) és aki eltalálja annak mielőtt kiteszem a következő részt elküldöm és akár még változtathat is rajta ;) Könyörgöm vegyetek benne részt! :D
3. Köszönöm a 4000 megtekintést. El sem hiszem!!! Imádok mindenkit és nagyon köszönöm hogy olvastok! És ha olvasós kedvetekben vagytok a kedvenc blogjaim közül ott oldalt kattintsatok rá valamelyikre ;)
4. Ez a rész nem jött volna létre ha nincs egy ember, ezért tapsvihar és ölelések a Mazsolámnak, Kingának imádlak ♥
5. Kommenteljetek légyszi! Már lehet névtelenül is!!! Ha kiválasztod a panelban hogy névtelen :) De ha ott adod le a tipped akkor írjál nevet is!! És így sem hiszem hogy hamar lesz új rész, de ha nem lesz meg a 4 komment (a válaszaim nem számítanak bele! ;) ) akkor esély sincs rá! :D bocsi, ezt be kellett vezetnem!

Imádok mindenkit! Sok puszi ♥