Szeptember 3.

Szeptember 3.

Tudtam hogy a tegnapi beszélgetés Nathannel megváltoztatja az életem, de nem éppen efféle változásra gondoltam. Tehát a tegnap esti beszélgetés nem egészen úgy alakult ahogy gondoltam. Pontosan kilenckor fent voltam Facebookon, és épp akkor lépett fel Nathan is. Rögtön írtam is neki!
-Szia! Itt vagyok! Miről akarsz beszélni? Majd én is szeretnék mondani valamit, hacsak nem ugyanarra gondolunk!
-Szia! Oké! Mondhatod, bár tuti nem ugyanarra gondolunk!
-Előbb te! :)
-Jó! Figyelj Stella! Még mielőtt elmondom, meg kell ígérned hogy megtartod a titkomat és nem fogsz elítélni, mert nem mondtam el a teljes igazságot!
Nah, jó akkor azt a lehetőséget kihúzhatjuk hogy meg akar kérni hogy járjunk!
-Oké! Csak mondjad már! :D
- Fel foglak kérni webkamerázni, légyszives fogadd el!
Végre látom! *-* Úristen! Basszus, hogy nézek ki? Jézusom! Erre biztos fel vagyok készülve?
-Oké, csak egy pill! :D
-Rendben!
Fura volt tőle ez a nyugodt hangnem, de volt ennél nagyobb bajom is. Gyorsan egy kis rendet raktam a szobámban és rendbe szedtem magam. Idegesen, remegő kézzel és gondolatokkal teli mentem vissza a gépemhez. Vajon mit szól majd hozzám? Mi van ha nem tetszem neki? Mi van ha nem is akar barátkozni velem? Egy szóval rettenetesen ideges voltam, de nem hagyhattam ott Nathant.
-Nah itt is vagyok! :) felkérhetsz!
-VIDEÓHÍVÁS NATHAN SKY ISMERŐSÉTŐL
ELFOGADÁS             ELUTASÍTÁS
Nah jó, essünk túl rajta!
- VIDEÓHÍVÁS ELFOGADVA NATHAN SKY ISMERŐSÉTŐL
Mikor idegesen rápillantottam a képernyőre csak ennyit láttam:

Ebből tisztán csak annyit tudtam kivenni hogy egy srác fehér pólóban, baseball sapkában. Ezt meg is említettem neki:
-Szia! Hallasz? Én még nem, sőt nem is látlak!
Meglepő módra egy nagyon kedves és furcsán ismerős hang szólalt meg a vonal másik végén. Nathannak így nagyon szép hangja van, reméltem hogy ugyanolyan jól is néz ki! Bár ez nem befolyásoló tényező.
-Szia! Én tökéletesen hallak és látlak. Pont olyan csinos vagy a képeken amiket küldesz.
Tényleg, ő már látott! Nagy idegességemben teljesen el is felejtettem. Mondjuk ez volt az amire a legkevésbé koncentráltam.
-Figyu, nem kapcsolsz lámpát?
-Igazából hogyha felkapcsolom a lámpát itt mellettem akkor biztosan meg fogsz ismerni és akkor a titok eléd tárul.
-Jézusom! Most már nagyon megijesztesz. Kapcsold fel azt a lámpát és lássuk azt a nagy titkot.
-Rendben, csak ígérd meg hogy nem fogsz elítélően reagálni!
Nah, jó ilyenkor kezdtem úgy érezni hogy ez most valami nagyon komoly, így én is komolyra vettem a figurát, ami lássuk be az én stílusommal nagyon nehéz!
-Megígérem!
Ekkor a fiú akit Nathan Sky néven ismertem meg, hirtelen átváltozott a The Wantedból más jól ismert Nathan Sykes-á! Mit ne mondjak, elállt a lélegzetem! Két hónapon keresztül beszélgettem egy szupersztárral az Interneten, úgy hogy még csak nem is tudtam róla! Értem miért nem mutatta meg magát! Jesszus, én meg meg akartam kérni hogy járjon velem! Most komolyan, majdnem egy szupersztár lett a pasim! Mint kiderült két percig ültem a gépem előtt félig tátott szájjal és mereven bámultam a képernyőt. Nagyon gáz volt!
-Figyu! Minden oké? Én tényleg nem akartam előtted titkolózni, de nem igazán mertem igazi nevemmel regisztráltam a saját nevemmel, mert tudtam hogy akkor nem azért fognak szeretni mert jó ember vagyok, hanem azért mert híres vagyok! Nehéz felfogni hogy milyen nehéz reflektorfényben lenni! Én csak megpróbáltam a normális srácok életét élni, és te ezt nagyban segítetted!
-Ööööööö, jól vagyok köszi! Csak el tudod képzelni milyen nagy sokk ez nekem! Főleg mivel sosem mondtam, de megőrülök a bandátokért! De kell egy kis idő hogy feldolgozzam. A nagy sokkhatáson kívül, megértelek, tényleg nehéz lehet, és teljes mértékben megértem hogy miért is tartottad  magad titokban!
-Nagyon örülök hogy te megértesz! Már vesztettem el így barátot, és nagyon örülök hogy téged nem zaklat fel nagyon a hír!
Ó, dehogyisnem zaklatott fel, bár nagy nyugodtsággal próbáltam kezelni.
-Rám számíthatsz!
-Nagyon köszönöm!
Ekkor Nathan egy szívet mutatott fel a kezével. Úristen! Nathan Sykes a Wantedból szívet mutatott nekem! Ott helyben majdnem kiugrott a szívem!
-Most, hogy én elmondtam amit akartam, te jössz!
Ekkor realizálódott bennem, hogy  így nem kérhetem meg hogy járjon velem! Belepusztulnék ha nemet mondana. Ezért inkább tereltem a dolgot.
-Háth igazából semmit érdekes!
Olyan jó érzés volt hallani a hangját, látni és beszélni vele!
-Figyelj, igazából lenne még valami! Az elmúlt hónapokban mikor veled beszéltem mindig teljesnek éreztem magam, és őszintén be kell vallanom valamit, nagyon megszerettelek! Sőt, úgy veszem észre a "valódi kilétem" sem kavart fel, aminek nagyon örülök. Szóval felteszem a nagy kérdést. Nem volna kedved járni velem?


Személyes megjegyzés:
Nagyon szépen köszönök minden hozzászólást, dicséretet és kedvességet! Nagyon jól esik! :) ♥
Továbbra is várom a kommentjeiteket! :)

Szeptember 2.

Szeptember 2.

Nah jó, ezt nem bírom! Eddig csak "nem szerettem" Ericát, de ezzel kihúzta a gyufát! Mit képzel magáról? Mert még hogy a szemét volt meg a boltban leégetett, de azért ezt már tényleg nem kellet volna. Bírom a csajt, ne értsetek félre, de azért volt pofája visszamenni a boltba? Természetesen Erica az évnyitón abba a ruhában jelent meg amelyiket én felpróbáltam. És megvette! Ezt nem hiszem el! Esküszöm, ha nem lettem volna elkésve, és pont nem akkor jött volna be osztályfőnök, akkor odamegyek hozzá! De a suliban nem volt ezen kívül semmi extra. Osztálytársaim szerelmi élete folyik mint egy folyó, az enyém meg egy helyben maradt. Nem mondom hogy ez kimondottan jó érzés lenne.
Hazafelé úton csak Nathanan járt az eszem. Próbáltam elképzelni a reakcióját mikor esetleg megírom neki hogy többet akarok tőle mint barátság. Egész délután ezen kattogott az agyam, én úgy érzem ismerem, bár még sosem láttam, és háth nem is tudom, bírom meg tényleg klassz srác, de nagyon jó barátom, és azt mondják hogy a távkapcsolatok nem működnek valami nagyon jól. Nem szeretnék elveszíteni egy jó barátot, de nem szeretnék "csak" barátságot Nathantől. Elhatároztam, megmondom neki! Nem tarthatom örökre magamban! Izgatottam kapcsoltam be a laptopom, szerencsére mikor bejelentkeztem éppen volt egy üzenetem Nath-től, de az üzenet tartalma csak még izgatottabbá tett. Nathan ugyanis ezt írta nekem:
- Szóval Stell, van valami amit már nagyon régen el szerettem volna mondani neked, de sohasem volt bátorságom hozzá, de úgy gondolom a barátságunk már elért egy olyan szintet amikor tudom, igazán megbízhatok benned! De ezt akkor szeretném megbeszélni, mikor mindketten gépnél vagyunk! Este 9 felé légyszi gyere fel! :)
Nah, jó! Ez a srác tökre beparáztatott! Jézusom! Lehet hogy ő is többet akar mint barátság, vagy lehet hogy szupersztár és kettős életet él, mint Hannah Montana! Nah jó, azért ez kizárt! De mégis mit akarhat?
Egész délután azt a bűvös kilenc órát vártam mikor is lehet hogy megváltozik az életem. Háth, megtörtént, csak nem pontosan úgy ahogy vártam...

Szerkesztői megjegyzés :)

Sziasztok!

Nagyon sajnálom, hogy már egy ideje nem tudtam új részt feltenni, de nagyon elfoglalt voltam az utóbbi hetekben. De ígérem nemsokára (remélhetőleg még ma) itt vagyok az új résszel!
És köszönöm azoknak akik a "kis kihagyás" ellenében is olvasnak engem. Nagyon sokat jelent nekem! :)
A TW fanoknak, pedig azt üzenem hogy nyugi, nemsokára szerepet kapnak a fiúk is (de főleg Nathan) ;)
És szeretnék minden olvasómnak kellemes ünnepeket kívánni! :) ♥

Szeptember 1.

Szeptember 1.

Óemdzsi! Tegnap a vásárlás Dinával nagyon furán alakult, vettünk neki is meg meg nekem is egy klassz rucit, naná hogy abban mentem ma az évnyitóra! Szóval elmentünk a virágboltba is ahol megrendeltem azt a szál virágot amit reggel vinni kellet, mert ugyebár Erica "valamilyen módon elfelejtett szólni" az egész virág-ügyről. Mikor bementünk a New Yorkerbe fogalmam sem volt hogy nyilvános megaláztatásban lesz részem. Mikor beléptünk és a koktélruhák felett állva láttam meg Ericát, nem volt nehéz kitalálni hogy Carollal jött. Abban a pillanatban mikor megláttam meg akartam fordulni és kihúzni a boltból, mert tudtam hogy ebből a találkából sehogy sem fog semmi jó kijönni, de Dina megállított a szokásos szöveggel:
-Nah mivan?
-Ott, ott, ott...
-Hol, hol, hol?
-Balra 11 óránál, az ott Erica, iszonyatosan nem akarok vele találkozni
Mivel Dina tudott mindenről ami köztünk van, ezért megpróbált normális útra vezetni
-Nah jó, most szépen odamegyünk, köszönünk és továbbsétálunk
-Nah, azt már nem! Tuti, nem hagyja annyiban.
Rögtön mikor ezt kimondtam Carol lépett ki az öltözőből, egy térdig érő fekete pánt nélküli ruhában a mell alatt egy kék masnival, és mit ne mondjak, rohadt jól állt neki! Mivel "Mabel" (még mindig fura ezt írni!) aerobikozik -ami nekem merev ugrálás és ezért Ericával egyetemben egy rossz pontot adtak nekem- ezért rettenetesen szép alakja van. Nah, de egyszer csak elkezdett integetni nekem hogy menjek oda, már éreztem hogy ez gáz lesz, mert nem hagyhattam ott őt, de ha odamegyek Erica is odavonszolja magát. Kétségbeesésemben csak Dinához fordultam:
-Dina, most mi legyen? Odamenjek?
-Miért ne mennénk?
-Én nem akarok Ericával szembe kerülni!
-És szerintem nem vet még észre? Őszintén ennyire ő sem hülye!
-Háth...
-Jó, tudom hogy olyan hülyén viselkedik, meg tanárgyerek és ezt kihasználja stb..., de agyilag nem hülye
-Háth, úgy nem, annyira!
-Nah, odamegyünk és szembenézünk vele!
Nos, megmutatkozott, ezért szeretem annyira Dinát, míg én mindentől beparázok, ő a leggázabb helyzetben is nyugodt tud maradni és lelket, bátorságot önteni belém.
Nah végül is odamentünk, de mondtam Mabelnek hogy szétnézek hátha találok valami jó rucit, és vissza is jövök. Elmentünk Dinával, kinéztem egy ruhát és odavittem a fülkékhez Gyorsan be is akartam szaladni, de már késő volt ugyanis Erica -mintha nagyon örülne nekem- szaladt felém.
-Szia Stell! Mizujs? Rég beszéltünk!
Egy, engem ő ne szólítson Stellnek, ezt csak Nathannek engedtem meg és Dina meg Mabel innen vették át. Kettő, ez hülye? Nincs egy napja hogy beszéltünk! De higgadtan -még- válaszoltam:
-Szia Semmi!
Hopp, egy gyors témaelterelés kellet, így megszólaltam:
-Dina, ezt beviszem és felpróbálom, te addig fogd az ajtót!
-Oksi!
Gyorsan berohantam az öltözőbe és felkaptam a ruhát, de elszámoltam magam és véletlenül kisebbet vittem be, ezért megkértem Dinát hogy cserélje ki, és hogy időt spóroljunk, míg ő elment, én levettem azt ami rajtam volt. Mire Erica berontott a következő szöveggel:
-Nem lehet az olyan kicsi!
Szépen oldalazva jött be hogy az egész bolt lásson engem egyszál bugyiban és melltartóban. Még szerencse hogy a "mérethibás" ruha a kezemben volt és magam elé tudtam fogni, a kevesebb látvány érdekében. A számon csak egy hangos, ordításszerű "B*zdmeg!!" jött ki. Mondanom, sem kell az egész bolt rajtam röhögött, Eközben Dina pontosan ekkor ért vissza a jó méretű ruhában. bár ő nem igazán látott semmit, gondolom a nagy káromkodásom ő is hallotta, és mikor az öltözők elé lépett már csak a vihogó Ericát látta és hallotta az öltözőből kihangozó sírást. Elég gyorsan összerakta a dolgot, és mivel ő mindig az én oldalamon áll, ezért elkezdett, háth... nem kiabálni, inkább csak "hangosan beszélni" Ericával és jól leugatta a fejét! Erica meg se tudott szólalni, csak ennyi szökött ki a száján:
-Jól van na, nem kell erőszakoskodni, bocsi Stell, nem akartam, de léptünk
Persze, rögtön meglóg a felelősség alól! Dina pedig az én nyugtatásomra sietett egyenlőre csak annyit mondott hogy:
-Hagyd azt a ruhát, amúgy sem volt méret, inkább húzzunk
-Nem tiltakozom!
Könnyekkel küszködve felkaptam a ruhám majd gyorsan leléptünk az üzletből, szerencsére az nem volt messze a házunktól. Gyorsan hazarohantunk, otthon nem volt senki, Dinával bementünk majd újra kitört belőlem a sírás, és Dina nyakába ugrottam.
-Úristen. nagyon köszönöm! El sem hiszed mennyit jelent ez nekem! Nagyon égő volt és...
-Nuygi, nyugi.. Én már ezen nem segíthetek, ide egy "más" ember kell, gyorsan rohanj fel és mondd el Nathnek, mert csak ő nyugtathat meg!
Felmentünk a szobámba és Dina megírta Nathnek mi történt, mert annyira remegett a kezem és könnyben volt a szemem hogy képtelen voltam leírni ezt az egészet! Végülis Dinának igaza volt Nathan meg tudott nyugtatani, majd visszamentünk vásárolni és vettünk mindkettőnknek egy-egy ruhát.
Ma volt az évnyitó, minden simán ment, de mikor megláttam Ericát nem tudtam semmit mondani mert háth.... (Folyt. köv.;))


És egy személyes üzenet:
Mióta én is megkezdtem ezt a blogot egyre többet olvasom más emberek blogjait, osztálytársakét és barátokét, ezek közül szeretnék ajánlani egy párat, szerintem érdemes beleolvasni:
http://storyfromanordinarygirl.blogspot.hu/
http://ifoundmyamazinglife.blogspot.hu/
http://skyesandjonas.blogspot.hu/
http://mylifeisperfectmaybe.blogspot.hu/
http://ashclarks.blogspot.hu/
http://porszemek.blogspot.hu/

És nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki olvas engem és kommentet is ír! Ez nagyon sokat jelent nekem!  Szeretnék külön köszönetet mondani embereknek akik nélkül nem lenne ilyen, ez a blog!
K. Alexandra-Aki nélkül ebbe bele sem kezdtem volna
Z. Adrienn- Aki mindig olvas, kommentel és dicsér
R. Emese- Aki mindig nagy szívvel olvassa bejegyzéseimet
B. Fanni- Akire mindig számíthatok és nagy inspiráló hatással van rám
P. Anna- Akitől mindig sok dicséretet kapok
K. Tünde "Tücsi"- Aki mindig nagyon izgatott az új részekkel kapcsolatban
És még sokan mások!  
Nagyon köszönöm! ♥♥

Augusztus 31.

Augusztus 31.

Nah, jól gondoltam én! Anya tegnapi felkiabálásából tényleg nem lett semmi jó. Ugyanis mikor lementem a lépcsőn csípőre tett kézzel várt és a vizes ruháimra mutatott:
-Ez mi?
-Neked is szia anyu! Örülök hogy hazaértél!
-Szia! Nah, ez mi?
-Tudod ma Dinával voltunk az aquaparkban, és mivel gyorsan felrohantam beszélni Nath-el, ezért csak ledobtam a cuccom.
-És ennek hol a helye?
-A szárítón, ahova mindjárt teszem!
-Az nagyon jó lesz!
De anya alig tudta befejezni a mondatot, mikor csörgött a telefon, automatikusan kiáltottam volna hogy "Felveszem!" de mivel tudtam hogy nemleges választ kaptam volna, ezért inkább összeszedtem a cuccom és kiteregettem. Természetesen ez a telefonbeszélgetés is egy újabb gondot szült. Miután anya letette a telefont megint elővette a mérges hangját és rámkiabált:
-Stella! Most azonnal gyere ide!
-Mi van? Kiteregettem!
-Most telefonált Erica anyukája, és mondta hogy el ne felejtsük a virágot holnapra!
-Milyen virágot?
-Azt mondta Erica anyukája hogy Erica Facebookon megírta mindenkinek hogy vigyenek egy szál virágot holnapra év-kezdő ajándéknak az osztályfőnöknek
Erica egy szót sem szólt nekem erről az egészről! Jellemző, imád látni leégni másokat!
-Anya, Erica nem szólt nekem erről egy szót sem, pedig voltam fenn Facen, mivel ugyebár Nathel is beszéltem!
-Nézd már meg még egyszer!
Felrohantam a lépcsőn, a fejemben égett a düh, annyira hogy amikor felértem figyelmen kívül hagytam Nathan levelét, és rögtön ráírtam Ericára:
-Szia! Nem, lehet hogy elfelejtettél szólni hogy holnap vinni kell valamilyen virágot??
-Szia! Biztosan elküldtem, lehet hogy te nem kaptad meg!
Tagadunk, tagadunk? Már rögtön én vagyok a hibás! Jellemző! Bár nem szeretek belemenni ilyen vitákba, ezért inkább hagytam, mert jó pont ha barátok vagytok!
-Jó, akkor bocsi!
-Semmi baj! :)
Mikor ez a "kissé kínos" beszélgetés lezajlott, csekkoltam Nath levelét, amiben megkérdezte hogy tudom-e miben megyek az évnyitóra, mert ha igen, akkor kér képet! Mondjuk már elegem van egy picit belőle hogy én állandóan küldözgetek képeket magamról, ő meg sohasem küld magáról! Ezért megírtam neki hogy:
-Figyu! Küldök képet, ha te is küldesz magadról! ;)
-Annyira nem akarom látni!
-Igazán kösz! :D
-Jó, tudod nem úgy értetten!
-No problem baby! :D
Most úgy éreztem nincs mese, kitört belőlem, egyszerűen nem titkolhatom Nath előtt hogy megszállott TW fan vagyok! 
-Figyu Nath, el kell mondanom vmit!
-Mondd! :D
De már csak annyit tudtam írni neki hogy "Pill" mert Dina csengetett, és megkérdezte hogy nem-e elmennék vele ruhát venni az évnyitóra, én meg naná hogy elmentem vele, ezért úgy döntöttem mégsem ma mondom el Nathnek a "Nagy dolgot". Mikor megmondtam anyunak hogy elmegyünk vásárolni, akkor megparancsolta hogy menjek be a virágoshoz és rendeljek vmit holnapra. Legalább ezt is elintézem, ha már a Nath dolog nem ment.

Augusztus 30.

Augusztus 30.

Ezt nem akarom elhinni! Most komolyan már csak egy napom van kiélvezni azt a csodálatos időszakot amit "Nyári szünet"ként ismernek? Legalább nem pazaroltam el ezt a napot sem! Strandon voltunk Dinával, teljesen beleéltem magam a "Glad you came" hangulatába.Komolyan elszállt az eszem! Nagyon be voltam pörögve, visszatekintve talán nem volt annyira jó ötlet az aquapark közepén őrjöngeni, csak azért mert egy TW szám ment a rádióban! Igazából csak fél Pest nézett hülyének! De ezt már ennyi év után megszokhattam, szokás szerint egy csomó élménnyel jöttem haza! A sok őrült csúszdázás után beültünk a jacuzziba, ahol megláttunk két helyes srácot. Természetesen fél másodperc múlva eldöntöttük hogy annyira nem helyesek mint Nathan és Siva a TW-ből! Hihetetlen jól éreztük magunkat, utána beültünk a legközelebbi mekibe. Áááá nem, csak egy kicsit volt gáz hogy a mekiben az ott dolgozó srác szólt ránk hogy azért jó lenne ha csuromvizes hajunkból nem nagyon csöpögtetnék a vadonatúj bőrkanapékra a vizet, mert nem igazán tesz neki jót. Éreztem a hátamon a srác tekintetét, komolyan! Nem bírtam ott maradni, utálom ha bámulnak, szóval a shaket inkább már odakint ittuk meg. Mikor hazajöttem, már alig vártam hogy beszéljek Nath-el, felrohantam a szobámba és minden vizes cuccom odalent hagyva rohantam fel a lépcsőn. Bekapcsoltam a gépem, mint egy nem-népszerű ember csak 2 üzenetem volt, 
Nathan Sky *egy órája*
-Stell hol vagy???
Nathan Sky *30 perce*
-Komolyan szivem, nyomd ide az orrod a géphez mert beszélni akarok veled! :D
Rögtön válaszoltam is neki!
-Itt vagyok nyugi! :D mivan?
Erre aztán levette magát rejtettről és visszaírt:
-Nah végre hogy itt vagy! Hol voltál?
-Dinával voltunk az új aquaparkban, mi olyan halaszthatatlan?
-Hagyjad, már mindegy!
Most komolyan? Az előbb még "gyere már, gyere már!" most most már "mindegy", realizáltam hogy igazából rohadtul nem akart semmit mondani, csak beszélni velem. Mostanában gyakran van ilyen, remélem azért nem érez irántam többet mint barátság, nah az ciki lenne. Bár, ha jobban átgondolom, én már egy hete szerintem túlléptem ezt a határt! Pont mikor megint írtam volna Nathnek, anyu felszólt nekem a konyhából,
-Stella, azonnal gyere ide!
Nah, ettől totál beparáztam, útálom, ezt a hangsúlyát! De azért ennyit leszóltam:
-Megyek anyu!
Gyorsan elköszöntem Nathtől, és lementem, de éreztem hogy nem lesz jó vége...

Bemutatkozás

Sziasztok! :) Ez a blog egy internetes napló, egy lány, Stella életéből :) Többnyire a saját életemből emelek ki dolgokat, de a fele természetesen nem igaz! Főleg egyes szám első személyben fogok beszélni, tekintsetek el a nyelvi különbségektől :D Írjátok le kommentben a véleményeteket, de remélem tetszeni fog mindenkinek! :)



Hali! Stella vagyok! Átlagos 19 éves, talán egy picit internetfüggő lettem, mióta megismertem egy fiút Facebookon, nagyon jó arc, egész jóban lettünk -haverok, semmit több!- tökéletes baráti kapcsolatunk lenne ha nem laknák a Európa két végen. Igen, én itt élem az életem Budapesten, míg az én internetes haverom tőlem 1500 kilométerre, ami néha 10000-nek is tűnik. Nah jó, az tény hogy nincs webkamerája sem mikrofonja, de Nathan nem igazán annak a "rosszfiú" típusnak tűnik -nem mondom hogy az nem jönne be- ő inkább csendes, és meghúzódik az árnyékban, de nagyon őszinte velem. Teljes neve Nathan Sky, ami kísértetiesen hasonlít álmaim pasija, Nathan Sykes nevéhez. Áhh a The Wanted énekese, totál bele vagyok zúgva, a TW az abszolút kedvenc bandám. Az LB-mel Dinával oda vagyunk azokért a srácokért, míg én Nathan megszállottja vagyok, ő inkább a Siva csapathoz társul. Ezt az egész TW dolgot persze internetem keresztül nem mertem elmondani Nathannek, még a végén éretlennek találna, bár igaz ami igaz tényleg nem vagyok egy felnőttes személyiség, leragadtam a 12 éves szinten, bár úgy veszem észre a környezetemben ez nem zavar senkit. A barátaim -amikből nincs sok- elfogadnak így ahogy vagyok, ha nem teszik, annyira nem érdekel. Ezért nem is igazán foglalkozok velük. Mint egyetlen ősellenségemmel Tiffany-val sem, Tiff (ahogy a csatlósai mondják) sem érett eléggé, de ő nem a hülyéskedés, hanem inkább az 5 éves óvodások szintjén rekedt. Még az a szerencse hogy én a B osztályba járok, míg "Tiff" (áhh, utálom ezt mondani!) meg a C-be! Tiffany úrikisasszonyban a beteges rajongása a One Direction iránt, az egyik legzavaróbb tényező! Ha a TW és az 1D találkoznak, abból soha nem lehet jó! Ezért inkább kerülöm, bár nem annyira könnyű, mikor két embernek egymás osztályával kell a ballagást és a szalagavatót rendezni! Komolyan, mi ez a hagyomány? Ennyire analfabéta nem vagyok hogy egy mini szalagot (ami inkább szalagocska) ne tudjak feltűzni! Tiffanyn minden egyes nap a One Direction-os táska és kitűzők vannak, nah jó én is néha megőrülök, mikor egy újabb Wanted Wednesday van terítéken, de azért nem veszek magamnak TW-s táskát! A környezetemben amúgy is csak Dina szereti a TW-t, még a sulis barátnőm Carol sem szereti,oké ő inkább Taylor Lautneres típus, de legalább nem veszünk össze ezen! Amúgy nagyon jóban vagyunk, mióta kijött a bugyuta rajzfilm a Disney csatornán, azóta én vagyok Dipper, ő meg Mabel! Mabelnek van egy iszonyatosan nagyképű barátnője, akivel mindent együtt csinálnak, Erica. Ericáról annyit elég hogy ő az igazgató lánya, és nem egy kicsit használja ki ezt a helyzetét, mindenkit manipulál a környezetében, de egyébként ettől eltekintve nem olyan szörnyű! Tehát tömören ez lennék én, Stella, ez meg itt a naplóm! ;)