Augusztus 30.

Augusztus 30.

Ezt nem akarom elhinni! Most komolyan már csak egy napom van kiélvezni azt a csodálatos időszakot amit "Nyári szünet"ként ismernek? Legalább nem pazaroltam el ezt a napot sem! Strandon voltunk Dinával, teljesen beleéltem magam a "Glad you came" hangulatába.Komolyan elszállt az eszem! Nagyon be voltam pörögve, visszatekintve talán nem volt annyira jó ötlet az aquapark közepén őrjöngeni, csak azért mert egy TW szám ment a rádióban! Igazából csak fél Pest nézett hülyének! De ezt már ennyi év után megszokhattam, szokás szerint egy csomó élménnyel jöttem haza! A sok őrült csúszdázás után beültünk a jacuzziba, ahol megláttunk két helyes srácot. Természetesen fél másodperc múlva eldöntöttük hogy annyira nem helyesek mint Nathan és Siva a TW-ből! Hihetetlen jól éreztük magunkat, utána beültünk a legközelebbi mekibe. Áááá nem, csak egy kicsit volt gáz hogy a mekiben az ott dolgozó srác szólt ránk hogy azért jó lenne ha csuromvizes hajunkból nem nagyon csöpögtetnék a vadonatúj bőrkanapékra a vizet, mert nem igazán tesz neki jót. Éreztem a hátamon a srác tekintetét, komolyan! Nem bírtam ott maradni, utálom ha bámulnak, szóval a shaket inkább már odakint ittuk meg. Mikor hazajöttem, már alig vártam hogy beszéljek Nath-el, felrohantam a szobámba és minden vizes cuccom odalent hagyva rohantam fel a lépcsőn. Bekapcsoltam a gépem, mint egy nem-népszerű ember csak 2 üzenetem volt, 
Nathan Sky *egy órája*
-Stell hol vagy???
Nathan Sky *30 perce*
-Komolyan szivem, nyomd ide az orrod a géphez mert beszélni akarok veled! :D
Rögtön válaszoltam is neki!
-Itt vagyok nyugi! :D mivan?
Erre aztán levette magát rejtettről és visszaírt:
-Nah végre hogy itt vagy! Hol voltál?
-Dinával voltunk az új aquaparkban, mi olyan halaszthatatlan?
-Hagyjad, már mindegy!
Most komolyan? Az előbb még "gyere már, gyere már!" most most már "mindegy", realizáltam hogy igazából rohadtul nem akart semmit mondani, csak beszélni velem. Mostanában gyakran van ilyen, remélem azért nem érez irántam többet mint barátság, nah az ciki lenne. Bár, ha jobban átgondolom, én már egy hete szerintem túlléptem ezt a határt! Pont mikor megint írtam volna Nathnek, anyu felszólt nekem a konyhából,
-Stella, azonnal gyere ide!
Nah, ettől totál beparáztam, útálom, ezt a hangsúlyát! De azért ennyit leszóltam:
-Megyek anyu!
Gyorsan elköszöntem Nathtől, és lementem, de éreztem hogy nem lesz jó vége...