Szeptember 1.

Szeptember 1.

Óemdzsi! Tegnap a vásárlás Dinával nagyon furán alakult, vettünk neki is meg meg nekem is egy klassz rucit, naná hogy abban mentem ma az évnyitóra! Szóval elmentünk a virágboltba is ahol megrendeltem azt a szál virágot amit reggel vinni kellet, mert ugyebár Erica "valamilyen módon elfelejtett szólni" az egész virág-ügyről. Mikor bementünk a New Yorkerbe fogalmam sem volt hogy nyilvános megaláztatásban lesz részem. Mikor beléptünk és a koktélruhák felett állva láttam meg Ericát, nem volt nehéz kitalálni hogy Carollal jött. Abban a pillanatban mikor megláttam meg akartam fordulni és kihúzni a boltból, mert tudtam hogy ebből a találkából sehogy sem fog semmi jó kijönni, de Dina megállított a szokásos szöveggel:
-Nah mivan?
-Ott, ott, ott...
-Hol, hol, hol?
-Balra 11 óránál, az ott Erica, iszonyatosan nem akarok vele találkozni
Mivel Dina tudott mindenről ami köztünk van, ezért megpróbált normális útra vezetni
-Nah jó, most szépen odamegyünk, köszönünk és továbbsétálunk
-Nah, azt már nem! Tuti, nem hagyja annyiban.
Rögtön mikor ezt kimondtam Carol lépett ki az öltözőből, egy térdig érő fekete pánt nélküli ruhában a mell alatt egy kék masnival, és mit ne mondjak, rohadt jól állt neki! Mivel "Mabel" (még mindig fura ezt írni!) aerobikozik -ami nekem merev ugrálás és ezért Ericával egyetemben egy rossz pontot adtak nekem- ezért rettenetesen szép alakja van. Nah, de egyszer csak elkezdett integetni nekem hogy menjek oda, már éreztem hogy ez gáz lesz, mert nem hagyhattam ott őt, de ha odamegyek Erica is odavonszolja magát. Kétségbeesésemben csak Dinához fordultam:
-Dina, most mi legyen? Odamenjek?
-Miért ne mennénk?
-Én nem akarok Ericával szembe kerülni!
-És szerintem nem vet még észre? Őszintén ennyire ő sem hülye!
-Háth...
-Jó, tudom hogy olyan hülyén viselkedik, meg tanárgyerek és ezt kihasználja stb..., de agyilag nem hülye
-Háth, úgy nem, annyira!
-Nah, odamegyünk és szembenézünk vele!
Nos, megmutatkozott, ezért szeretem annyira Dinát, míg én mindentől beparázok, ő a leggázabb helyzetben is nyugodt tud maradni és lelket, bátorságot önteni belém.
Nah végül is odamentünk, de mondtam Mabelnek hogy szétnézek hátha találok valami jó rucit, és vissza is jövök. Elmentünk Dinával, kinéztem egy ruhát és odavittem a fülkékhez Gyorsan be is akartam szaladni, de már késő volt ugyanis Erica -mintha nagyon örülne nekem- szaladt felém.
-Szia Stell! Mizujs? Rég beszéltünk!
Egy, engem ő ne szólítson Stellnek, ezt csak Nathannek engedtem meg és Dina meg Mabel innen vették át. Kettő, ez hülye? Nincs egy napja hogy beszéltünk! De higgadtan -még- válaszoltam:
-Szia Semmi!
Hopp, egy gyors témaelterelés kellet, így megszólaltam:
-Dina, ezt beviszem és felpróbálom, te addig fogd az ajtót!
-Oksi!
Gyorsan berohantam az öltözőbe és felkaptam a ruhát, de elszámoltam magam és véletlenül kisebbet vittem be, ezért megkértem Dinát hogy cserélje ki, és hogy időt spóroljunk, míg ő elment, én levettem azt ami rajtam volt. Mire Erica berontott a következő szöveggel:
-Nem lehet az olyan kicsi!
Szépen oldalazva jött be hogy az egész bolt lásson engem egyszál bugyiban és melltartóban. Még szerencse hogy a "mérethibás" ruha a kezemben volt és magam elé tudtam fogni, a kevesebb látvány érdekében. A számon csak egy hangos, ordításszerű "B*zdmeg!!" jött ki. Mondanom, sem kell az egész bolt rajtam röhögött, Eközben Dina pontosan ekkor ért vissza a jó méretű ruhában. bár ő nem igazán látott semmit, gondolom a nagy káromkodásom ő is hallotta, és mikor az öltözők elé lépett már csak a vihogó Ericát látta és hallotta az öltözőből kihangozó sírást. Elég gyorsan összerakta a dolgot, és mivel ő mindig az én oldalamon áll, ezért elkezdett, háth... nem kiabálni, inkább csak "hangosan beszélni" Ericával és jól leugatta a fejét! Erica meg se tudott szólalni, csak ennyi szökött ki a száján:
-Jól van na, nem kell erőszakoskodni, bocsi Stell, nem akartam, de léptünk
Persze, rögtön meglóg a felelősség alól! Dina pedig az én nyugtatásomra sietett egyenlőre csak annyit mondott hogy:
-Hagyd azt a ruhát, amúgy sem volt méret, inkább húzzunk
-Nem tiltakozom!
Könnyekkel küszködve felkaptam a ruhám majd gyorsan leléptünk az üzletből, szerencsére az nem volt messze a házunktól. Gyorsan hazarohantunk, otthon nem volt senki, Dinával bementünk majd újra kitört belőlem a sírás, és Dina nyakába ugrottam.
-Úristen. nagyon köszönöm! El sem hiszed mennyit jelent ez nekem! Nagyon égő volt és...
-Nuygi, nyugi.. Én már ezen nem segíthetek, ide egy "más" ember kell, gyorsan rohanj fel és mondd el Nathnek, mert csak ő nyugtathat meg!
Felmentünk a szobámba és Dina megírta Nathnek mi történt, mert annyira remegett a kezem és könnyben volt a szemem hogy képtelen voltam leírni ezt az egészet! Végülis Dinának igaza volt Nathan meg tudott nyugtatani, majd visszamentünk vásárolni és vettünk mindkettőnknek egy-egy ruhát.
Ma volt az évnyitó, minden simán ment, de mikor megláttam Ericát nem tudtam semmit mondani mert háth.... (Folyt. köv.;))


És egy személyes üzenet:
Mióta én is megkezdtem ezt a blogot egyre többet olvasom más emberek blogjait, osztálytársakét és barátokét, ezek közül szeretnék ajánlani egy párat, szerintem érdemes beleolvasni:
http://storyfromanordinarygirl.blogspot.hu/
http://ifoundmyamazinglife.blogspot.hu/
http://skyesandjonas.blogspot.hu/
http://mylifeisperfectmaybe.blogspot.hu/
http://ashclarks.blogspot.hu/
http://porszemek.blogspot.hu/

És nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki olvas engem és kommentet is ír! Ez nagyon sokat jelent nekem!  Szeretnék külön köszönetet mondani embereknek akik nélkül nem lenne ilyen, ez a blog!
K. Alexandra-Aki nélkül ebbe bele sem kezdtem volna
Z. Adrienn- Aki mindig olvas, kommentel és dicsér
R. Emese- Aki mindig nagy szívvel olvassa bejegyzéseimet
B. Fanni- Akire mindig számíthatok és nagy inspiráló hatással van rám
P. Anna- Akitől mindig sok dicséretet kapok
K. Tünde "Tücsi"- Aki mindig nagyon izgatott az új részekkel kapcsolatban
És még sokan mások!  
Nagyon köszönöm! ♥♥