2013. november 5., kedd

Amikor minden kiderül

Szeptember 10.

-Jay, te mi a jó istent keresel velem egy ágyban? -ordítottam
-Nyugi, ne sikíts! -csitított le
-De hát... mi a fene... -értetlenkedtem
-Pssz... mindenki alszik!
-Engem pisszegsz le? Nem lehetek felháborodva, amikor egy majdnem idegen mellett ébredtem? -mondtam halkabban
-Este nem voltam olyan idegen!
-Fürdőszobába, azonnal! -parancsoltam rá az ájulás határán
Bevonultunk lassan a fürdőszobába és csak egy dolog járt a fejemben, Nathan. Az egész iskola, busz meg minden akkor kitörlődött a fejemből, csak a Nathannel teli agyam kattogott lassan és idegesítően. 
-Magyarázatot most azonnal!
-Jó lenne ha tudnék mondani, fekete lyuk az egész este, vagyis nem minden

-Mire vársz? Mondd ami megvan
Jesszus ekkor éreztem úgy hogy egy újabb másnaposok filmben vagyok. 
-Nem akarod hallani, szerintem
-Szerintem se, de akkor is mondd el!-válaszoltam
Mikor kinyitotta a száját abban a másodpercben legszívesebben visszavontam volna az előző mondatomat, de mikor befejezte sírva rohantam ki a fürdőszobából. Jay természetesen utánam rohant, keresztülvágtatva a papírpoharakon és sörös dobozokon. 
-Ezt keresed? -lobogtatta a ruháimat a táskámban
-Nem, a Mikuláscsomagokat keresem! Szerinted? -vágtam oda neki
Gyorsan kikaptam a kezéből a ruháim és felrohantam az emeletre és egy üres fürdőszobát magamra zártam. Jobbnak éreztem ha egyesül maradok. Leültem a kád szélére ledobtam Jay sörös pólóját és bemásztam egy kád forró fürdőbe. Fél óra áztatás után pittyegett csak a telefonom egy twitterértesítést jelezve
@DinaLovesYou: @HeyItsStella hol vagy baba?
@HeyItsStella: @DinaLovesYou írsz üzenetet megtudod xx
Nem kellett két perc és természetesen érkezett a válasz:
-Hol vagy? 
-Fent.






















-Áhh, de jó valakinek. A lakás melyik pontján ébredtél?
-A sörszagúban
-Nath nem is iszik sört :D
-Ő nem is...
-Ugye nem?
-Még jó hogy kedves Jay nem csábított el sármjával
-Ő nem is...
-Jajj, ezt már elmondta, igen tudom mekkora ribancnak érzem magam
-Nyugi, ez nem olyan mintha mondjuk Dave-el csókolóztál volna. Fuuj
-Woáá, nem helyette helyes pasit kaptam, ha már itt tartunk
-Mondd ki drágám!
-Muszáj?
-Muszáj, lehet jobb lesz!
-Megcsókoltam Maxet. Tessék ennyi!
-Nem lett jobb ugye?
-Dehogy! Mással nem csaltam meg Nathant esetleg?
-Háth..
-Jajj, ne már! Soha többet nem iszok!
-Inni ihatsz csak az nem volt ebből a szempontból jó ötlet hogy Tom volt a sós tálad és a citromosbödönöd egy teqila között.
-De jó hogy ezt is közölöd. Sivával esetleg nem csináltam valamit hogy teljes legyen a kép?
-Csak megölelted. Hozzá nem te kerültél közel. If you know what I mean
-NEEEEE!!! Te, te, te komolyan?
-Komolyan :$ Erről álmodozom két éve *-*
-Nem kell itt olvadozni nekem! Épp elég bajom lesz. Beszélnem kell Maxxel
-Tommal?
-Á, ő amennyit iszik úgyis elfelejtette már rég!
-Naa, ez gonosz volt. Lent találkozunk, szia.
-Itthagysz? :( Jaj, várj kopognak. puszi.
Letettem a telefonomat és kiordítottam:
-Ki az? 
-Max vagyok.
Legjobb időzítés. Becsavartam magam egy Afrika méretű törölközőbe., és kinyitottam az ajtót. Igen, ezt vártam egy félmeztelen tömény pasi. 
-Bejöhetek? -kérdezte
-Gyere
-Szóval, az ami tegnap...?
-Te emlékszel? Jesszus, én nem úgy vagyis háth nem voltam józan és... -magamba fojtottam a szót mert Max egyre közelebb jött hozzám, és nem tehetek róla, csak úgy a pillanat ragadott magával. Szép látvány lehetett hogy ő félmeztelenül és én egy szál törölközőben csókolózunk, amit egy felöltözött alacsony alak a fürdőszobaajtóban végignézett. Ennyi volt, ezt elcsesztem. Sírva rohantam utána Maxet eltolva messzire magamtól
-Nathan, várj, beszéljük meg!!



Szerkesztői megjegyzés: 
Nem tudom honnan vagytok itt, remélem ez a csoport ötlet jó lett. Mindenkit akinek el szoktam küldeni bevettem, de ha szeretnél értesülni az új bejegyzésekről, csatlakozz ehhez a csoporthoz: https://www.facebook.com/groups/606952879367552/
Ezt a részt Nórinak küldöm mert annyit várt rá :D Továbbá Eszternek és Kingának akik eszméletlenül hiányoznak ♥
Imádok mindenkit. Kommenteljetek és hamarosan megpróbálok írni megint (3 komment után, amibe én nem számítok bele :D) puszi xx ♥

2013. október 14., hétfő

SZM: változás, szavazás

Na sziasztok!

Nem, ez nem új rész! Hűha, szerintem itt az ideje hogy kiöntsem magamból ami régen foglalkoztat (nem személyes, a bloggal kapcsolatos pontokba szedve kapjátok meg ;)

1. MIÉRT NINCS ÚJ RÉSZ?
Átkozott legyen emiatt az iskola, és az agyi lezsibbadtságom, eszembe sincs abba hagyni, csak egyenlőre időhiányban vagyok, pedig régen elkezdtem írni, de egyszerűen nem megy :(

2. SZERETEM AZ OLVASÓIMAT
Imááááádom amikor cuki kommenteket hagytok a részek alatt és ezért is rossz nekem hogy nem tudok írni, mert tusom hogy vártok rám és én meg nem tudok semmivel előhozakodni, ha valki kíváncsi az imádnivaló olvasóimra az nézze meg az ezelőtti rész kommentjeit. Imádok mindenkit! :*

3. SZEREPLŐVÁLTOZÁS
Mivel Carol karakterének az ichletője (ő tudni fogja :D) nem kedveli a  "kinézetét kölcsönző sztárt" (hűha, milyen mesteri volt), és mivel ő kilóg a sorból, ezért megváltoztatnám így mostantól Halston Sage helyett Ashley Benson-t láthatjátok Carol szerepében. ÉS itt szögezzük le hogy nem nézem a PLL-t, csak az a csaj annyira szép hogy muszáj volt kezdenem valamit vele!

3. CÍMVÁLTOZÁS
Háth, most egy rettentően hatalmas giga-mega-szuper változtatásra készülök a történetben és elavultnak érzem a címet, mivel eddig is csak Nath volt benne és nem igazán az egész banda, csak mondjuk szeletekben. Szóval a link amin megtaláltok ugyanez marad csak az új cím (*dobpergés*) "Living a dream" lesz.

4. KINÉZETVÁLTOZÁS
Kell!! A cím változás miatt is, meg szerintem egyébként is, de mivel írni sincs időm, képet szerkeszteni mégúgyse! Ezért ha tudtok valakit aki szép képet szerkeszt, megcsinálja nekem és nem kell éveket várni rá azt légyszives írjátok már meg kommentben! Köszi ♥

5. KÖRLEVÉL
Vannak emberek, akik onnan tudják hogy új bejegyzés van hpgy elküldöm nekik, nah, de rengeteg ilyen ember van, ÍGY vagy körlevelet küldök, de akkor privátban válaszoljatok légyszives vagy alakítunk egy Facebook csoportot (oldalt lesz egy szavazás kitéve, ahol tudtok szavazni)


Imádok mindenkit puszi ♥

2013. július 29., hétfő

Partiarcok

Szeptember 9.

-És mi a nagy terv? -kérdezte Dina
-Ti, mi, este, parti, nálunk -sorolta a kulcsszavakat Jay
-Ebben a cuccban? -kérdeztük egyszerre Dinával
-Sosem fogom megérteni ezeket a női reakciókat -vágta rá Jay
-Háth ha van elég pénzetek átugorhatunk, a másik utcába, ott vannak boltok -tette hozzá Nath
-Ugorjunk na! -Dina válaszolt
Nah jó, értem hogy pasiból vannak meg minden, de az utca első felében drogériák és ASDA volt, majdnem feladtam a remény, mikor egy Mango boltot találtunk elrejtve. 
-Jó kis idegenvezetők vagytok, nem Rossmanban akarunk ruhát venni, hacsak nem parfümösdobozokból akarjuk varrni
Mikor beértünk a boltba az eladónő elénk tolt egy könyvet tele ruhás képekkel, a divatguruim persze nem sokat segítettek 
-Ez nem jó? -mutatott egy képre Jay
-Melyik? -háborodtam fel
-Ez! -mutatott a sárgára
-De ez egy haspóló! -oktattam ki
-Tudom, de olyan színe van mint a sörnek, és az a ruha nem lehet rossz! 
-Te nem tudsz másra gondolni? 
-Engem akkor ne kérdezz -zárta le
Végül Dinával választottunk, Dina egy kicsit elegánsabbat, én  pedig egy kicsit vadabbat. Kifizettük és indultunk a fiúkhoz, mivel nem laktak messze, de persze jó twitteresként ezt is megörökítettem


"@HeyItsStella: Soha ne vidd el ezeket a divatgurukat vásárolni! :D
@NathanTheWanted @JayTheWanted"


Mikor megérkeztünk a házukhoz, a fiúk már pakoltak.
-Sziasztok! Nézzétek kiket hoztunk! -rontott be Nath
Max felnézett, és mindenkit félretúrva rohant Dinához
-Szia Max vagyok!
-Szia, én Dina -válaszolt mosolyogva 
Ekkor néztünk egymásra Nathannel az "Ez szerelem első látásra" nézéssel.
-Nah jó, körbevezettek vagy mi lesz? -mondtam
-Persze! -mondta Siva miután ő is bemutatkozott Dinának
Hatalmas házuk van, de egy üres szoba sincs, tehát Nathannel kell aludnom, ami nem baj. Lepakoltam a cuccom, lezuhanyoztam és felöltöztem. Mire kiértem hatalmas tömeg volt, én pedig levonultam a lépcsőn mint egy díva. Dina és a srácok is megdicsérték a ruhámat, nagy levegővel pedig lazán belevetettem magamat a tömegbe. Három martini, egy Jack Daniels, két Vodka narancs és a nagy szürkeség. Képszakadás. Jó buli lehetett. 


Szeptember 10.

Reggel mikor felébredtem még a Nap csak kikelőben volt, így tudtam bőven van időm. A környezetem riasztóbb volt. Mindenhol papírpoharak, egy gumimatrac a sarokban, a tévén a csuromvizes pólóm, az ágy végén a fél cipőm és én egy "Save Water- Drink Beer" feliratú pólóban az ágyon. Mellettem volt még valaki, de mivel Nath szobájában volt a helyem, ezért nem is kételkedtem semmiben. Mikor megfordultam egy idegen dologra lettem figyelmes, és elgondolkoztam. Miért van Nathan szobájában egy terrárium? Ez nem Tia, a gyík? Hirtelen megrémültem és mikor megfordultam... háth.. nem Nathan feküdt mellettem.
-Jay, te mi a jó istent keresel velem egy ágyban? -ordítottam



Szerkesztői megjegyzés: 
Tudom, ez is rövid, de izgi a vége! :D 4 komment után van csak új rész, és lehet névtelenül is! ;) Légyszi tényleg kommenteljetek már, mert nagyon jólesik! Imádok mindenkit és csak így tovább, növeljük a számlálót! ;)
ui: Köszönet Kingának ezért a részért és a rucikért! ;)  ♥

2013. július 21., vasárnap

A superfan és a lovagok

Szeptember 9.

Mikor felértünk a buszra már mindenki ott volt, én egyenesen az érintett felé vettem az irány és köszönés nélkül határozottan belevágtam
-Hogy tehetted ezt?
-Te hozzám beszélsz? -nézett hátra Katie
-Igen, ki más van itt aki paparazzi képeket csinál a másik háta mögött?
Ekkor a busz már teljesen lecsendesedett, csak Nick idegesítő szuszogását lehetett hallani a harmadik ülésről. Mindenki ránk figyelt és vagy mosolyogva vagy elképedve figyelte mi történt.
-Parancsolsz? -mondta flegmán, nagy szemeivel pislogva
-Ne játszd itt a hülyét! Mindenki tudja hogy oda vagy a The Wantedért. Mióta Nathan itt van legalább 100 képet csináltál róla, és most már abban  is biztos vagyok hogy követtél minket. Remélem jóra költöd a pénzt amit a magazintól kaptál! -mondtam hangosan, nah jó kiabálva
-Ez magánjogsértés ha nem tudnád -szólalt meg egy édes hang a busz elejéről
Mikor hátrafordultam azt láttam hogy Nathan ott áll a busz elejében és megpróbál javítani a helyzeten. Jayt, aki Nathant követte csak később vettem észre. Katie viszont még Nathant se vette észre úgyhogy csak nekem üvöltött.
-Szó nélkül kellene tűrnöm hogy elveszed a pasimat? Az én Sykes-omat? Nah azt már nem, nem kaphatod meg! Nathan az enyém!
-A te Sykes-odat? -kérdezte Nathan meglepődötten- Sosem voltam és sohasem leszek a te Sykes-od, én Stelláé vagyok -karolta át a derekam
Hirtelen meg sem tudtam szólalni. Nah, nem Nath király beszólása miatt hanem engem inkább a keze gátolt meg. Éreztem ahogy átfut rajtam a melegség ahogy megérintett, ilyet azelőtt csak a csókjánál éreztem, de ez jobb volt. 
-Az enyém. -mosolyogva húztam magamhoz Nathant egy szájra-puszi erejéig
-Ezt majd megbánod amikor rájössz hogy "minket egymásnak teremtettek", a dal is tudom nekem szólt. Éreztem hogy mikor kiénekelted hogy "Couse you know we are made for each other" rám gondoltál -esküszöm, itt majdnem elröhögtem magam, ez azért nagyon durva!
-Az egy két éves dal, és ezt te sem gondolhatod komolyan! -vágtam közbe
-Nathan csakis az enyém! 
-Fogadjunk -hajoltam hozzá közel hunyorítva
-Nah jó, túllőttél a célon -visított fel
Erre felemeli a kezét és meglendíti felém. Már éreztem hogy az arcomtól két centire van, mikorra becsuktam a szemem, a meleg érzés a derekamon megszűnt, egy nagy szellőt éreztem és a felém száguldó kéz megállt. Mikor kinyitottam a szemem már Nathan állt közel Katiehez és szorította a csuklóját
-Ha egy ujjal is a barátnőmhöz érsz, körbetelefonálok mindenkit és garantálhatom hogy The Wanted koncertjegy soha a közeledbe nem fog kerülni -erre letette a kezét, Nathan pedig elengedte - Én is így gondoltam!
-És én még megbíztam benned -mondtam neki szemrehányóan és leültem
Felnéztem Nathanre és ő csak integetett hogy álljak fel, de mire felálltam meghökkent osztályfőnökömet (aki látta ezt az egész incidenst)  állta körbe a két srác.
-Ugye megengedi hogy elraboljuk Stellát ma? -mintha az anyám lenne, úgy kérdezte ezt tőle Nath
-Háth, nem is tudom fiúk... 
-Épségben visszahozzuk, de nagyon sürgős dolog lenne -mondta Jay
-Nah jó, de holnap reggel nyolckor itt találkozunk, és csak óvatosan fiúk -hívta fel a figyelmüket
-Nem lesz baj -folytatta Jay, immár egyedül, mert Nathant elrángattam
-Dinát, kérd el Dinát! -szólítottam fel
-Melyik az? -kérdezi idegesen, mire megmutatom neki, ő meg odasúg valamit Jaynek, mire ő megszólal
-Még egy kérés hölgyem, azt a vöröset, Tinát...
-Khm... Dina -javítottam ki köhögéssel álcázva
-... Dinát elvinnénk, ez Stella kérése
-Dina, mehetsz! -ordította át a fél buszt ofő
Szegény zavartan felállt én meg mosolyogva integettem neki, hogy jöjjön felém
-Viszlát és köszönjük -huhogtuk és szálltunk le a buszról 
Megvártuk amíg a busz elmegy, és csak akkor kezdtünk el örvendezni. 
-Az én hősöm! -ugrottam Nath nyakába
Jay is kitátotta a kezeit Dina felé
-És én kinek vagyok a hőse? -kérdezte nagy kék szemeivel pislogva
Dina persze rá sem hederített, szegény Jay meg ott állt
-Te az enyém is vagy, de csak egy ölelést kapsz, csók az nem játszik 
Odamentem adtam egy ölelést Jaynek, ami jobb volt mint számítottam, persze nem éreztem azt a melegséget amit Nathan akár egy kezétől is, de aranyos volt hogy a szakálla az állam, amíg egy göndör fürtje a fülemet csikizte, aranyos volt. De visszamentem Nathez és megfogtam a kezét.
-És mi a nagy terv? -kérdezte Dina
-Ti, mi, este, parti, nálunk -sorolta a kulcsszavakat Jay



Szerkesztői megjegyzés: 
Senki nem tippelt helyesen, ez azért érdekes! De azért köszönöm mindenkinek aki elküldte. 
Tudom rövid lett ez is, de ennyi telt ma, viszont nagyon igyekezni szeretnék a következővel. Remélem mindenkinek tetszik, és köszönöm a sok megtekintést.
Kommenteket és reakciókat várok lentebb! Ne feledd, 4 (válaszaimmal együtt 8) komment kell, és mehet névtelenbe is! ;) 
Ezt a részt D. Fanninak ajánlom egyébként mert ő miatta is írtam meg ma!
Imádom az olvasóimat, puszi ♥

2013. július 18., csütörtök

Botrány

Szeptember 9.

Azt hiszem el is felejthetjük a tegnapi élménybeszámolóm utolsó mondatát, mert mégiscsak sikerült sírásra fakasztani valakiknek a csókkal kapcsolatban. Ezek az átkozott szörnyszülöttek pedig az újságírók! Itt és most kijelentem hogy utálom a bulvársajtót!!!!! Milyen módon turkálnak ők más magánéletében? Jó, nem rájuk kell haragudnom.és nem is igazán sírásra csak közel hozzá. DE ez akkor is felzaklatott. Pedig milyen szép napnak indult.Szóval, reggel a stúdiózás miatt nem Nathan jött ide, hanem én mentem hozzá, vagyis hozzájuk. Mivel nem néztem meg szokásommal ellentétben a Twitterem reggel, ezért nem is láttam a banda accountján az utolsó tweetet. Hogy miért is nem néztem meg? Hahaha, nem is tudom, mondjuk lehet az volt az oka hogy hajnali hatkor a mágikus tűzjelző iszonyatos vinnyogására pattant ki a szemem. Vigyázhattak volna jobban is! Lindsay reggel pirítóst akart csinálni több-kevesebb sikerrel, megemlítették hogy érzékeny a tűzriasztó, de hogy egy nyamvadt pirítósra is beindul, azt senki sem említette. Mikor kicsaptam az ajtót nem a füstszag hanem a nedves, hideg levegő csapta meg az arcom, mivel azonnali szellőztetés következett a sípolás után, és itt a Temze torkolatánál nagyon nedves a levegő. Körülbelül 10 másodperc múlva már abba is hagyta a nyavalygást a tűzjelzőnk. Éppen vissza akartam kúszni az ágyamba, amikor valaki belépett az ajtón
-Kelj fel te idióta, itt a kávéd. Nem szívecskés, de remélem azért megfelel.
-Csodálatos. -ültem fel zombi arccal- Légyszi helyettem is mondd meg Heathernek hogy ne csipogtassa azt a micsodát többször!
-Linsay volt, de megmondom neki.
-Mikor is indulunk ma?
-Most van hat, akkor kereken egy fél óra múlva!
-Mikor?! -kérdeztem majdnem sikoltva
-Nah jó, csak 2 óra múlva, de ezt nem hagyhattam ki-nevetett hangosan Dina
-Örülök hogy a szenvedésem neked vicces -reggel nem nagyon vagyok hangulatomban
-Meg van még van valami amiről tudnod kell...
-Hacsak nem sót tettél a kávémba akkor nem nagyon érdekel -ha tudtam volna hogy komoly dologról van szó akkor nem vicceltem volna el
-Pedig, akkor rosszabb módon tudod meg!
-Szerintem most biztos ez a legkisebb bajom
-Szerintem nem, de ahogy gondolod -hogy lehettem ilyen barom, hogy nem is figyeltem, de most már mindegy
Összevakartam magam, reggeli és a szokásos uncsi dolgok, amiket minden reggel meg kell csinálnod hogy ne nézz ki úgy mint aki egy hete nem fürdött és fésülködött, de soha nincs hozzá kedved. A mai úti cél London volt, de mikor odaértünk a szokásosnál is több csajszika simogatta a pasim és a haverjait. És itt vissza is értünk "az utolsó tweethez".
"Hey! Szeretnél egy eredeti TW autogramkártyát? Várunk titeket a londoni nevezetességeknél. Siess, mielőtt elfogy ;)"
Nah, így lehet egy "baráti" -ha fogalmazhatok így- összejövetelből marketinget csinálni. De megpróbáltam rendes, megértő kislány lenni, és ezért inkább a szokásos szabadidőben az ajándékboltokat bújtam. De, ezt ma megtanultam, ha valami utol kell hogy érjen, az elől ne menekülj, mert biztos utolér! Éppen a brit zászlós bögréket csodáltam amik köztudottan a kacatra éhes turisták bőröndjeiben hazafelé szilánkosra törnek, miközben egy kislány remegve jött oda hozzám
-Szia! Nem tudnál esetleg...-itt elcsuklott a hangja
-Szia. Mit szeretnél? -nem is merek egy hangos szót mondani mert a cuki kislányokhoz mindig jár egy anyamedve
-Háth esetleg egy olyan kártyát amit kint osztanak -igen, az autogramra célzott
-Miért gondolod hogy van nekem olyan? -de ha volt volna is miért tőlem akart kérni?
-Háth mert láttalak azzal a nagyon aranyos fiúval...- huhúúú Nathan aranyos fiú lett
-Igen láthattál, de ssss ez titok -kacsintottam rá, mire elneveti magát
-Haha, nem hiszem hogy ez nagy titok lenne, itt is benne vagy -és ekkor lökte elém London legnagyobb bulvárlapjának a mai számát, amire hatalmas sárga betűkkel volt rávésve a főcím miszerint "Nathan Sykesnak külföldi barátnője van" és alatta kisebb betűvel "A The Wanted szépfiúját tegnap kapták rajta egy magyar lánnyal csókolózni. Folytatás a 3. oldalon". Egyszerűen ez lesokkolt, csak arra lettem figyelmes hogy egy perce néma csendben állok és a kislány nagy bociszemekkel néz.
-Ezt megtartanám -nyomtam kezébe 5 fontot.
Szegény gyerek nem mondott semmit, csak elment, bár én öt fonttal nem lennék szomorú. Gyorsan kiviharzottam a boltból az újságot szorongatva és megnyugodva láttam hogy hatalmas tömeg a fiúk körül 10 emberre csökkent. Gyorsan odaszaladtam Nathanhez és elrángattam onnan.
-Bocsi csajok, őt most elviszem -sajátítottam ki Nathant
-Nah, nem csak a tiéd vagyok -háborodott fel mosolyogva
-Ők nem így gondolják -nyitottam ki neki az újságot.
Nagyjából ugyanaz volt a reakciója mint nekem. Ő éppen az újságot bámulta, mikor a többiek sétáltak oda hozzánk.
-Csá Stella, mi a helyzet? -érdeklődött Jay vigyorogva
-Az a helyzet -mutattam határozottan az újságra
-Háhá, rájöttek hogy Nath "idegennyelv-leckét" vesz? -mondta a barátom hátát ütögetve
Nem kell mondanom hogy mindketten elég rosszalló pillantást vetettünk rá.
-Jay, köszönjük a szóviccedet, de ez nem kellett volna -nyomtam el
-Nekem tetszett -mondta Tom vihogva
-Jah, nekünk nem annyira -mondta komolyan Nathan
-Ha annyira nem tetszik a másik utcában van az irodájuk. Menjetek át és kérjétek ki a beküldő nevét. -mondta Siva segítségünkre sietve
-Milyen beküldőét? -néztem értetlenül
-Ide van írva, hogy egy nevét nem vállaló ember küldte be a képet és még riportja is van benne. -magyarázta Max, aki volt olyan okos és nem csak szalagcímet olvasta el hanem a teljes cikket is
-Akkor gyerünk, mit veszthetünk? -siettettem Nathant
-Jó, velünk tartotok? -fordult a többiekhez
-Miért ne? Úgyis van időnk. -válaszolt Max a srácok nevében
Tényleg nem volt messze az az iroda, és ezekkel a srácokkal csak úgy repül az idő. Út közben realizálódott bennem hogy mit akart mondani Dina is reggel. Így még abban a percen dobtam neki egy üzit
"Rájöttem mit akartál reggel. Egy kicsit sem örülök."
Mikor bementünk az irodába elmondtunk mindent, ekkor a nő elővett egy mappát a fiókjából és lapozgatta.
-A beküldő neve... áá megvan -fordította oda a lapot nekem a szemüveges hölgy
Mikor megláttam a lapon milyen név áll, azt hittem összecsuklok. Rejthette volna a dosszié azt is hogy Erica vagy  Tiffany, de nem. Olyan ember akire nem is számítottam.
-Hé, szívrohamot kaptál? -csettintget az arcom előtt Tom
-Igen, basszus. Majd biztos -csendesítettem le. Néha úgy érzem nem vagyok hozzá valami túl kedves, mondjuk lehet azért mert nem mondott nekem eddig semmi olyat ami kedvességet válthatott volna ki belőlem.
Két perc telt el és úgy éreztem magam mint a Miami helyszínelőkben, úgyhogy gyorsan feloszlattam a tömeget, ami körülöttem zsizsegett. Mikor sétáltunk vissza eldöntöttem magamban hogy miután fél London ismer, ezért nyilvános helyen nem rendezek jelenetet. Elfojtottam magamban ezt a dolgot és ezt megmondtam a srácoknak is, úgyhogy a nap további részében nem igazán beszéltünk róla. Megcsodáltuk a Trafalgar Sqare-t meg a National Galleryben a többmillió unalmas festményt és ezzel ennyi volt a napunk. Mikor a buszhoz tartottunk Nathan felhozta a dolgot.
-Most akkor mit csinálsz? Elmondod neki? -érdeklődött óvatosan
-Majd a buszon, de nyugi nem tervezek cicaharcot rendezni. Csak szembesítem a tényekkel.
-Ismerlek, és nem vagy az a "nyugodtan lerendezem" típus. -aggódott Nath
-Nah jó, egy kis kiabálást megengedsz? -néztem rá cicaszemekkel
-Talán -nézett rám viccesen és átkarolt
Mikor a buszhoz értünk elköszöntem a srácoktól, Jaytől még egy maciölelést is kaptam. Nathantől egy második-csókot és a fülembe súgta "Csak nyugodtan nem lesz baj". Erre egy mosollyal válaszoltam. Elköszöntem tőle is és megindultam a busz felé, itt szedtem össze minden erőm és energiám Mikor felértünk a buszra már mindenki ott volt, én egyenesen az érintett felé vettem az irány és köszönés nélkül határozottan belevágtam
-Hogy tehetted ezt?



Szerkesztői megjegyzés: 

Ez hosszú lesz, vigyázzatok.
1. Tudom, tudom, tudom ez nagyon sokáig tartott. Pontosan tudtam mit akarok leírni de annyira nem volt időm hogy az valami hihetetlen.És igen. rövid lett, de ennyi telt most, azért remélem ez tetszik :) És az oldallécet remélem láttátok, mert megújítottam a legutóbbi rész óta
2. El sem hiszitek mennyire kíváncsi vagyok hogy kit gondoltok "a beküldőnek" ezért (mint az oviban) játékot szervezek :3 jujjj... Írd le nekem (kommentben, facebookon vagy akárhol) hogy te kit gondolsz (csak egyet!!!!) és aki eltalálja annak mielőtt kiteszem a következő részt elküldöm és akár még változtathat is rajta ;) Könyörgöm vegyetek benne részt! :D
3. Köszönöm a 4000 megtekintést. El sem hiszem!!! Imádok mindenkit és nagyon köszönöm hogy olvastok! És ha olvasós kedvetekben vagytok a kedvenc blogjaim közül ott oldalt kattintsatok rá valamelyikre ;)
4. Ez a rész nem jött volna létre ha nincs egy ember, ezért tapsvihar és ölelések a Mazsolámnak, Kingának imádlak ♥
5. Kommenteljetek légyszi! Már lehet névtelenül is!!! Ha kiválasztod a panelban hogy névtelen :) De ha ott adod le a tipped akkor írjál nevet is!! És így sem hiszem hogy hamar lesz új rész, de ha nem lesz meg a 4 komment (a válaszaim nem számítanak bele! ;) ) akkor esély sincs rá! :D bocsi, ezt be kellett vezetnem!

Imádok mindenkit! Sok puszi ♥

2013. március 31., vasárnap

Egy "szívesség" és egy kávé

Szeptember 8.

Szívesség, ez nekem személy szerint azt jelenti, hogy egy nagy kérés egy olyan embertől, akiben megbízol, régen ismersz. Nem egy olyantól, akit még egy órája sem ismersz. Ezt hoznám fel egyik oknak, hogy Carol "szívesség kérése" valójában csak Nathan és az adódott helyzet kihasználása volt. Ha engem kérdeztek, én nem mernék egy olyan embertől kérni dolgokat, aki nem csak hogy híres, hanem ráadásul csak rövid ideje ismerem. Teljesen ki voltam bukva Carol miatt. Szitu a következő, a 2 nagy drámakirálynő után megkönnyebbültem, amit nem kellett volna. Mikor Nathan és Carol bemutatkoztak egymásnak és elkezdek beszélgetni, még semmi baj nem volt. Viszont amikor a szokásos kis milyen-híresnek-lenni beszélgetés áttért a hozz-már-össze-hírességekkel témába akkor megdermedtem, úgy hogy szerintem egy pillanatra még a szám is nyitva maradt.
-Szóval Nath, és szoktatok bulikba járni ahol van sok híres ember?
-Háth, néha benézünk ide-oda a srácokkal, de Jay a bulimániás, csak szegény nem mindig emlékszik kikkel partizott -mesélte nevetve Nath
-És sok hírességet ismertek? Mondjuk Adele, 1D meg ilyennek. -ilyenkor MÉG meglepő volt hogy nem említi nagy kedvencét, Conor Maynardot
-Háth, Adelét egyszer láttuk egy díjátadón, az 1D-s srácokkal meg nem igazán vagyunk jóba, de ennek is megvan az oka. Jah, meg a Little Mixes csajokkal töltöttünk egy bulit együtt, meg azzal a Conor gyerekkel
-És a "Conor gyerek" facér? Nem adod meg neki a számom, ha találkoztok? Mindig is egy híres pasit akartam -reakcióm: MICSODA??
2 szó: féltékenység és kihasználás, remélem nem kell magyaráznom. De azért Mabel (hogy ne csak Carolnak szólítsam, mert utálja) nagyon ravasz, mert csak körülmászkálja a dolgokat, és gyakorlatilag kikényszeríti az emberből, hogy ő mondja ki. Szegény Nath egyébként meg nem nagyon tudott "ijedségében" mit mondani
-Háth, nem gyakran van ilyen, de oké.
Carol lefirkantotta egy fecnire a számát és átadta Nathannek. Azért bevallom, fura volt látni, hogy egy másik csaj adja oda a számát a te pasidnak, akkor is ha ez tök más helyzet. Nath elvette a papírt és gondosan eldugta a farzsebében, én meg csak abban reménykedtem, hogy Londonban ez első kukába kidobja. Nem akarok rosszat Carolnak, de ez azért nagyon furán venné ki magát. Míg Nath az úton megismerkedett a fiúkkal -akik remélem nem tömték tele a fejét baromságokkal- addig én odamentem Carolhoz, szemrehányást tenni
-Ez komoly? -huppantam le mellé
-Mi? A számom? Mert ha arra gondolsz, akkor igen
-De remélem, nem töröm össze azzal a szíved hogyha közlöm, ebből nem lesz semmi
-Nem tudhatod, legalább megpróbálom. Az álom szerelem nem mindenkinek jön Facebookon.
-Értem én mire célzol. Jobb lesz, ha jegeljük a dolgot amíg te nem kezded hanyagolni a féltékenységet
Ezután a beszélgetés után gondolkodtam el, hogy ennyire utálatos lettem mióta Nathannel vagyok? Vagy -akármennyire szerényen hangzik- csak irigységet váltok ki az emberekből? Ezen elfilozofáltam egy kicsit így csak egy csettintésre a szemem előtt "ébredtem".
-Itt vagyok, csak elgondolkoztam
-Jó, de komolyan nem baj hogy megkértem erre Nathant -dehogyisnem!!!! ezt azért neki nem mondtam meg, mert elég annyi konfliktus amennyi van
-Semmi gáz, szerintem visszamegyek. -jegelés level1- Lehet meg kéne mentenem Nathant az agyhaláltól, mert egy órán belül be fog következni, ha nem mentem meg Davetől!
-Futás -szólt utánam mosolyogva Carol
Elválasztottam a fiúkat egymástól és visszaültünk, az út Londonig piszok hosszú, de ha van valaki veled, az enyhít a szenvedésen. Mikor megérkeztünk és lepattantam a buszról, rögtön megéreztem az ottani levegőt, ami sokkal frissítőbb volt, mint a magyar, megértem miért élnek Londonban többen. Aztán elmentünk egy csomó nevezetességhez, de egyértelműen a nap legjobb pontja a szabadidő volt. Mikor kopasz kis idegenvezetőnk bejelentette, hogy akkor szóródhatunk szét. Az osztály ingyen wifi reményében rohant befele a McDonaldsba hatalmas "Voldemort nagyúr szabadon engedett" kiáltásokkal, szegény idegenvezető volt Voldemort -akit a többiek nem félnek nevén nevezni :D- mert meglehetősen hasonlított rá. Komolyan megdöbbentő látvány lehetett szegény Mekis dolgozóknak hogy egy raj diák özönlik be az étterembe. Mi csak ott álltunk Nathannel gyakorlatilag egyedül a téren ledöbbenten
-Na, kövessük őket?
-Isten ments! Az itteni Mekik büdösek. Nem értem amúgy mi bajuk
-Nincs bajuk, csak Magyarországon a McDonalds egy olyan csodálatos hely ahol van ingyen wifi, ők meg nem ismerik az ingyen mobilwifi csodáit. Akkor hova megyünk?
Hosszas tanakodás után Nathan felajánlott egy állítólag szuper kávézót a közelben, én meg belementem. Mondanom sem kell, hogy isteni érzés egy sráccal a karodban sétálgatni álmaid városában. Esküszöm, mintha egy nagy rózsaszín vattacukorfelhőn sétálgattam volna. Azért egy kicsit elnyomta a hangulatom a zsebemben megállás nélkül vibráló okostelefonom, Kénytelen voltam félúton megnézni a tucatnyi értesítéseimet. A legbosszantóbb az volt hogy, gyakorlatilag az összes az internetmániás utazótársaimtól való McDonaldsba való be check-inelés a Foursquare-n. Mikor odaértünk a kávézóba, ahol gyakorlatilag rajtunk kívül jó ha volt 5 ember, rögtön lehuppantunk egymás mellé a legcsendesebb sarki díványra. Egy szempillantás alatt máris ott állt felettünk egy "George" nevű 20-as srác, aki felvette a rendelést
-Sziasztok! Mit kértek?
-Szia! Én egy cappucínót hab nélkül -adtam le rendelésemet
-Én meg a szokásos teámat -bökte ki Nath
-Nem is te lennél, ha nem teáznál -válaszoltam mosolyogva
-Gyakran járok ide, és tök jó teájuk van.... -szegény biztosan folytatta volna a mondatot, ha a telefonom csöngése nem szakította volna félbe
Mikor ránéztem a kijelzőre megláttam hogy Dina keres. Biztos felnézett egy percre a telefonjából hogy beleszívjon az epres shakejébe -mindig azt iszik- és észrevette hogy nem vagyok ott a wifi vadászok kongresszusán. Igazam volt mikor felvetem, rögtön a hollétünkről érdeklődött, de igazából nem is az az érdekes amit Dina mondott, hanem az hogy emiatt miről maradtam le. Miközben én bájcsevegtem drága barátnőmmel, Nathan valamit súgott a pincérnek. Azt gondoltam hogy azt mondta neki hogy hány cukrot kér a teába vagy ilyesmi, de kiderült hogy nagyon nem erről volt szó. Mikor Dina végre letette, máris kihozták a forró italainkat, és ekkor -mint utólag kiderült- Nath elcsente a kiskanalam. Ránézés nélkül kavartam volna a kávémat, de bezavart az evőeszköz hiánya
-Nincs kiskanalam, szólok a pincérnek... -határoztam el magam
-Nem kell -vágott közbe fénysebességel Nath
-Oda adod a tiéd vagy mi lesz?
Hihetetlen hogy egy nyomorult kanál miatt nem vettem észre azt ami az orrom előtt volt. Szerencsére Nath gyorsan felnyitotta a szemem. Megfogta az állam és lefordította hogy rálássak végre a kávémra. És ekkor vettem észre hogy a kávém tetején egy kis szívecske van. Meglepődöttségemben ránéztem Nathre, és bambán kérdeztem:
-Ezt ugye nem az a George gyerek rajzolta rá magától? -életem talán egyik leghülyébb mondata volt ez
-Nem, te kis butus -mosolygott Nathan
Ekkor összeállt bennem a kép, a kanál lopás, a sugdolózás, és VÉGRE leesett a szitu. És ekkor éreztem azt a pillanatot amit már 2 hónapja várok. Minden megvolt: egy romantikus gesztus, csöndes kávéház, és egy egyre közeledő angyali fiú. Szembecsukással jeleztem beleegyezésemet. És ekkor csókolt meg Nathan először, nem volt több 10 másodpernél, de mégis életem leghosszabb és legjobb 10 másodperce volt. És mi az első egy modern világban elő csajnak? Kép twitterre, szigorúan említés nélkül! Miközben lekaptam a kávém Nathan átölelt. IMÁDOM ♥

@HeyItsStella: Egy nagyszerű nap egy nagyszerű emberrel ♥

Bzzzz, bzzz SMSektől rezgett a zsebem minden másodpercben. Látom a wifi brigád észlelte a tweetem. Nagyon nem érdekelt, mert ott volt ő! Közben megbeszéltük ezt az egész Carol dolgot, és azt mondta Nath, hogy nem haragszik, de rávettem hogy adja ide a fecnit. Kávézgattunk, dumáltunk tovább, aztán mikor indultunk volna szinte térden állva könyörgött hogy őt is kapjam le. Mint egy gyerek aki a nagytesótol várja hogy adja vissza a nyalókáját, Cuki.  Persze nem tiltakoztam a kép ellen:


Istenem de cuki ♥♥ Hány ember van a világon akik nem szeretik ezt az angyalt, de én egyértelműen nem tartotok közéjük! Nagyon gyorsan elszállt felettünk az idő a kávézóban, és visszamentünk Voldemort nagyúr gyűléshelyére. Mikor odaértünk mindenki összesúgott mögöttünk, és egyértelmű hogy nem Nath cuki sapkájáról volt szó. Mennyivel könnyebb a dolgokat Twitteren közölni! Mikor én felszálltam a buszra, Nathan meg nem, majd megszakadt a szívem, ugyanis Max hívta hogy Londonban találkoznak, mert mennek stúdiózni. El sem indultunk és egy csapat csaj állt körül és mindenkit csak egy dolog érdekelt. A "nagy sztori" mesélése közben Erica és Tiiffany is rosszallóan nézett rám, ami egyáltalán nem tört le! Egyébként visszaértünk a szállásra, kajáltunk, dumáltunk, lefeküdtünk. És egyszerűen nem tudok elaludni, mert beleégett az a kávéház a fejembe! Erre a napra azt hiszem nem Tiffany vagy Erica miatt fogok emlékezni, hanem Nathan miatt. Ráadásul, el ne felejtsük hogy ma egy másik álmom is valóra vált, nem olyan körülmények találkoztam a TWvel, mint ahogy akartam, de akkor is remek volt! Azt hiszem ezt a napot semmi sem ronthatja el!




Szeptember 9.

Azt hiszem el is felejthetjük a tegnapi élménybeszámolóm utolsó mondatát, mert mégiscsak sikerült sírásra fakasztani valakiknek a csókkal kapcsolatban. Ezek az átkozott szörnyszülöttek pedig az újságírók! Itt és most kijelentem hogy utálom a bulvársajtót!!!!!



Szerkesztői megjegyzés:
Nah ez is megvan! Az utolsó kis morzsát főleg az áthúzás megértésre és a nép felizgatása miatt raktam be :D (gonosz vagyok, tudom). 
Ezt a részt most Boginak ajánlom, mert úgy megvárakoztattam. Továbbá köszönöm Kingának a manót és Fanninak az ichlet-merítő délutánt. :))
Remélem tetszik mindenkinek, ha igen ha nem légyszi hagyjatok KOMMENTET!! Ha nem is hagytok (ami remélem nem lesz :D) akkor is köszönöm, mert emelitek a kis számlálót, ami az oldalbejegyzéseket mutatja, és ami nemrég átlépte a 3000-et! És ez nektek köszönhető! Szeretek mindenkit! ♥  És Boldog nyulat mindenkinek! ;) xx

2013. március 1., péntek

2+1 meglepő reakció

Szeptember 8.

Háth Nathan nem olyasféle sokkhatást keltett amilyenre számítottunk. A felszállás előtt a busz hangszintje inkább egy vidámparkéhoz hasonlított, ezt a nyüzsgést szakítottuk meg Nathannel, és alakítottuk át a buszt a temető hangszínre  Mondanom sem kell hogy mindenki minket bámult ahogy kézen fogva sétálunk a busz közepére, nekem ez nagyon furcsa volt, de Nathanen látszott hogy már megszokta az efféle bánásmódot. Mikor leültünk a helyemre egymás mellé egyszerűen éreztem a többiek tekintetét a hátamon, persze ezt nem hagyhattam szó nélkül, odahajoltam Nathanhez és megkérdeztem:
-Meddig fog ez tartani?
-Háth, egy-két óra és megszoknak.
-Látom te nagyon tapasztalt vagy már ebben
-Volt alkalmam megismerni ezt az érzést, a fiúk közül talán én voltam az aki a legnehezebben szokta meg ezt az egészet, de ha tényleg velem leszel még egy ideig akkor kezdj hozzászokni.
Ezzel a mondattal kapcsolatban olyan feles érzelmeim vannak. Nagyon örülök hogy hosszú távra tervez meg minden, de nagyon nehéz lesz megszoknom ezt az egészet, és még a városban nem is voltunk. Azon viszont komolyan elgondolkoztam hogy mi lesz ha a rajongók nem reagálnak rám jól? Mi lesz ja felváltom Taylor Swiftet a "legutáltabbak" listájának élén? Így visszagondolva talán volt volna jobb dolgom is annál hogy erre gondoljak, mondjuk az hogy Tiffanyt leszedjem a pasimról. Mivel, miközben én a nagyszerű életemről elmélkedtem, megérkezett ő is. Hogy őszinte legyek, nagyon elveszettnek tűnt a csatlósai nélkül, mivel gyakorlatilag senki sem kedveli az iskolában rajtuk kívül, de gyanítom nagyon ők sem. Talán ezért mert rettenetesen a fejébe szállt a "hírnév", a baj csak az hogy ő azt hiszi hogy mindenki majmolja őt, csakhogy nem ezért "népszerű" hanem épp az ellenkezője  de szerinte minden iskolában, sőt szerintem minden osztályban akad egy-egy ilyen beképzelt alak. Tehát mikor felszállt a buszra, rögtön észrevette Nathant, és mivel megvan az általános tudása a zenei téren,  ezért persze rögtön felismerte, és elkezdett engem "szidni" aminek a funkcióját magam sem értem.
-Nah, mi van Stellus, már híresség hasonmásokkal menősködünk? Ez nem menő, hanem inkább gáz.
Mondanom sem kell hogy ezt nem hagyhattam szó nélkül.
-Egy, te engem csak ne becézgess, inkább találj magadnak valami normális becenevet "Tiff". Kettő, majd pont te tudod hogy mi a menő és mi nem. Három, hírességhasonmás? Van neked szemed? Valódi, és lehet leszállni róla.
Nah jó, az utolsó mondatot abban a pillanatban megbántam, amikor kimondtam, mert elég könnyen félreértelmezhető volt, ennek ellenére Nath megértette, sőt szerintem még tetszett is neki, legalábbis a mosoly az arcán erről árulkodott. Mint az is hogy felállt, és Tiffany elé állt:
-Szia! Nathan Sykes vagyok, a The Wanted énekese, gondolom ismersz.
Mondanom sem kell nem csak a célzott személynek kerekedett ki a szeme, istenem imádom ezt a srácot <3. Gondoltam hogy ezzel majd megelégedik Tiffany, de ez nem igazán így volt, sőt ha jobban belegondolok, ez csak rontott a helyzeten. Ilyenkor már teljes csend volt a buszon, mert mindenki a "kis incidenst" figyelte.
-Ooo, drága Nathan, hagyjuk ezt a nyomit, tudom hogy csak fizetett hogy tettesd magad  a barátjának. Nem kell titkolni, gyere, jobban jársz velem.
Első reakcióm fejben: Mi van???? Hogy lehet ennyire egy rohadék ez a csaj??? Ez most miért jó neki??? De, megnyugtatásként ért Nathan  reakciója a történtekre.
-Köszönöm szépen ezt az ajánlatot, sem ma sem holnap nem szeretnék ezzel élni. Én szeretek valakit, és ha balra nézel meg is láthatod.
Egy pillanatra összemosódtak az irányok, és azért imádkoztam hogy én legyek a bal oldalon, szerencsére gyorsan észhez tértem és megerősítettem magamban ezt. Szeret. Kimondta. Olyan boldog érzés futott át az egész testemen hogy sírva a nyakába ugrottam volna és megcsókoltam volna, de a tartásom megálljt parancsolt nekem. Nem szabad meggyengülnöm mások előtt! Stay strong! Az egész történés nem tartott tovább 10 másodpercnél de megállás nélkül ezt hajtogattam magamnak. Ma még legalább százszor lepergett ez az esemény a szemem előtt, és mindnél azt éreztem hogy ez, ez az igazi szerelem. Visszakanyarodva tehát, pont ugyanannyira meglepődött mint én, de legalább továbbállt ezek után. Erica megjelenése előtt még volt egy pár percem elgondolkodnom azon hogy miért is tette, amit tett és hirtelen beugrott. Miért kezdene ki Tiffanny Nathannel? Mondjuk, ki ne kezdene ki vele? Hiszen, mégiscsak egy nemzetközi "sztár", vagy mi. De én tudom hogy ő nem azért tette mert "ő Nathan Sykes a The Wantedból". Directioner létére utálja a TW-t. és itt esett le hogy ismétlődnek a dolgok az életemben. Oviban is pont ugyanez megtörtént. Nah jó, csak tömören, volt egy tök jó barátom Austin, akivel nagyon-nagyon jóban voltunk, és mikor Tiffany ideköltözött rögtön vele barátkozott és teljesen elszakított minket egymástól. A dolgok ismétlődnek. Pasi lopás. Ugyanez van most is, de tudtam hogy Nath nem fogja hagyni magát, ez pedig meg is történt! És bumm.... A nagy elmélkedésemet félbeszakította Erica hirtelen megjelenése, és csak azt reméltem hogy lazább reakciója lesz mint Tiffannynak volt. Háth, nem tudom hogy ezt nevezhetem-e lazábbnak, mert míg Tiffanny reakciója felháborító volt, Ericáé inkább egy kicsit "természetellenes" volt.
-Jó reggelt emberek! Milyen szép napunk van!
-Jó reggelt!- köszönt vissza a busz egy emberként, beleértve Nathant is
-Szent isten! Emberek! Stella pasival van! Hoppá!- ordibálta Erica
-És nem is akárkivel!- dobta be flegmán Tiffanny
-Ó, maradj már, ennyi nem volt elég?- lőttem le az ostoba dumáját
-Nah, nem mutatod be a barátod nekünk?
Nem kellet, mivel Nathan bemutatkozott magától.
-Szia! Nathan Sykes vagyok, a The Wanted énekese, de lehet ismersz.
Mondanom sem kell hogy tátva maradt a szája, onnantól egy szót sem mert szólni! Sőt teljesen ellentétesen kezdett el viselkedni, és érzem miért. Egyszerűen felismerte a Nathanben rejlő lehetőségeket és megragadta. Nem is olyan hülye, mint hittük. Tudta hogy ha Nathan közelébe kerül előbb-utóbb valaki felfigyel rá, szerintem nem igazán van tisztában a hírnév következményeivel. Én pont ezt akarom elkerülni, szóval nagyon furcsa hogy ő erre vágyik, de tőle nem igazán lehet mást várni. Most, hogy Ericán is túl voltunk így a két nehéz ponton túl estünk. Legalábbis azt hittem, mivel legmerészebb álmaimban sem gondoltam hogy Carol képes megkérni Nathant egy szívességre, úgy hogy egy órája sem ismerik egymást.


Nos, történt egy kis változás, amit gondolom rögtön észrevettetek. Még mindig megmarad a dátumozás, de egy napot is több darabba vágok, és címet adok nekik, hogy, igazán gonoszan, valami izgivel tudjam befejezni.
Remélem nem vette el a kedveteket az olvasástól, ez a nagy szünet! És nagyon szépen szeretném megköszönni a 2400 látogatót! IMÁDLAK TITEKET! ♥
Szeretném megköszönni Kingának hogy az ichlet-manó elküldésével segített nekem ebben a részben, ezért ezt most neki ajánlom! ♥ :))
Ha már elolvastad hagyj kommentet is! ;) Köszi!

2013. február 10., vasárnap

Szereplők kinézete

Tehát véglegesen kialakítottam a szereplők kinézetét ugyanis meg szeretném újítani a kinézetet, tehát itt lennének, egy rövid leírással:

Stella, a főszereplő, nagy TW fan, a napló írója:























Dina, Stella legjobb barátnője, TW fan:
























Carol /Mabel, Stella barátnője az iskolában, legjobb barátnője Erica:























Erica, Stella egyik "ellensége" és osztálytársa, állandóan Stellát piszkálja. Carol legjobb barátnője:























Tiffany, Stella évfolyamtársa, megszálott One Direction fan, ezért Stella "ellensége":























Emma, Stella osztálytársa, elég jóba vannak egymással, ő is velük utazik Angliába:























Lindsay, Stella osztálytársa, ők is elég jóban vannak, és ő is velük utazik:























Nick, Stella ex-barátja, de Nick még mindig szereti, ők is osztálytársak:























Dave, Stella osztálytársa, ő is velük utazik Angliába:























Katie, Stella nagyon jóba van vele, nagy The Wanted fan, kedvence Nathan:























Heather, Dina iskolai legjobb barátnője:























Alexis, Stella évfolyamtársa, Izzy legjobb barátnője, ő is ment Londonba:























Izzy, Stella évfolyamtára, Alexis legjobb barátnője, ő is ment Londonba:























Nathan Sykes, a The Wanted énekese, Stella pasija:























Jay McGuiness, a The Wanted énekese, szingli, Stella jó barátja:























Siva Kaneswaran és Nareesha McCaffrey, Siva a The Wanted énekese, Naressha a barátnője, Dina kedvenc tagja a TW-ből Siva:























Tom Parker és Kelsey Hardwick, Tom a The Wanted énekese, Kelsey a barátnője, fotómodell:























Max George, a The Wanted énekese, szingli:

























Háth, ők lennének a szereplők, kommentben kérem a véleményeteket hogy nektek mennyire tetszik az összeállítás, megpróbálok sietni a következő résszel is :) Remélem tetszik majd mindenkinek!
Köszönöm a segítséget Barbinak és Kingának a szereplők összeválogatásában. :) ♥

2013. január 26., szombat

Szeptember 8.

Szeptember 8.

Tegnap Nathan vagy 500szor elmondta mennyire sajnálja hogy mennie kellet, de nagyon sürgős volt, és megérte! Ezen kívül megbeszéltük hogy hatkor ott van nálunk a szállásnál. Mivel még csak 19 ezért nincsen jogsija szóval gőzöm sem volt hogy hogyan fog idejönni, bár úgy voltam vele hogy az már az ő dolga. Reggel egy negyed órával hamarabb éppen kiértem a buszhoz full kómásan, mikor valaki hátulról befogta a szemem és hozzám szólt. A hangjából csak annyit tudtam leszűrni hogy fiú, ha egy órával később történik ez az egész akkor tuti megismerem ezt az angyali hangot.
-Jó reggelt. Nah ki vagyok?
-Neked is. Nem tudom, de  remélem van nálad kávé!
Ekkor kaptam egy puszit a nyakamra, és az eddig idegen elém lépett. Háth igen, erre miért nem gondoltam?
-Sziaaa. Tudom hogy még csak egyszer találkoztunk élőben, de azért reménykedtem megismersz.
-Ohh, Nath szívem, ilyenkor örülök hogyha a saját nevemet tudom.
-Oh, akkor had mutatkozzak be a nevem...
Kezdte volna viccesen, de sajnos a mondatot nem ő fejezte be, hanem a felénk futó Katie ordítva.
-NATHAN SYKES!
Nah, már csak ez hiányzott! Bár tőle más reakcióra nem is számítottam. Kezdhetek magyarázkodni és totális közröhej tárgyává tenni magam hogy két hónapon keresztül nem tudtam Nathan valódi kilétéről. De Katie egy másodpercet sem hagyott megszólalni. Mivel úgy láttam Nathan uralja a helyzetet ezért nem is nagyon avatkoztam bele csak hagytam hogy a dolgok megtörténjenek. De annyira elkalandozott a figyelmem hogy eltelt olyan 3-4 perc mire észrevettem hogy egy napszemüveges srác integet nekem egy bazinagy fekete kocsiból amivel valószínűleg Nath érkezett. Mikor mégis észrevettem, gyorsan elslisszantam Nath mellett és az integető emberhez siettem, aki nem más volt mint Jay. Mikor megláttam hogy ő az, hatalmasra nyílt a szemem, de próbáltam nyugodtnak tűnni miközben egy cseppet sem voltam az, sőt! Jay gyorsan odasúgta:
-Pattanj be hátra!
-De a busszal megyünk.
-Tudom de szállj már be!
-Nyugi, szállok!
Mikor kinyitottam a kocsi hátsó ajtaját, nagy meglepetésben volt részem, amire szintén számíthattam volna. Mivel mikor bepattantam magam mellet egy magas, és mosolygós fiút pillantottam meg, aki nem volt más mint Siva. Ekkor már sejtettem hogyha előre nézek akkor meg fogom pillantani a hiányzó tagokat. Így is lett, mikor becsaptam az ajtót magam mögött természetesen Maxel és Tommal találtam szembe magam. Nem is kell mondanom hogy sikítani tudtam volna örömömben, de a mégiscsak tartanom kellet magam a pasim legjobb haverjai előtt. Ezért inkább bemutatkoztam.
-Sziasztok! Stella vagyok, de gondolom ezt már tudjátok. Örülök hogy megismerhetlek titeket.
-Jesszus, Nath kifogott egy jó csajt!- vágott közbe Jay.
-Öööö, ezt most bóknak veszem -zártam le ezzel a témát
-Igen, és ezzel tökéletesen megismerted Jayt. Nagyon jóba vannak Nathannel és tud róla mindent, és nagyon örül hogy Nath talált magának csajt.- magyarázkodott Max- Igaz Jaybird?
-Igaz. Innen a Jaythan kifejezés is.- nevetett Jay
-JAYTHAN FOREVER!-ordította Tom.
Be kell valljam az én arcomra is mosoly ült a Jaythanes "poén" után. De Siva értelmes útra terelte a beszélgetést.
-Szóval, most hogy a fiúk kitombolták magukat, így rá is térhetünk a témára.
Itt, be kell valljam egy kicsit megijedtem, mert nem gondoltam hogy céllal akarnak velem beszélni.
-Szóval, akármilyen hülyén is hangzik, tudni akarjuk hogy mik is a szándékaid Nathanel!- tolmácsolt Max
-Hé, srácok lassítsunk! Nem tudtam hogy kihallgatás van!
-Ez nem kihallgatás! Egyszerűen csak tudni szeretnénk!- szakított félbe Max
-Tudom hogy nagyon jó haverok vagytok, de azért még nem kellene kibeszélni a háta mögött, már nem azért!
-Én megmondtam hogy ez hülye ötlet!-kiabált Jay a vezetőfülkéből, és ebből ki is derült ki is Nath legjobb barátja és hogy ki áll ki mellette a legjobban!
-Jay mond valamit! Tudom hogy ő a legfiatalabb, de azért még nincs szüksége ilyesféle apafigurákra, megvan ő egyedül is! Szerintem inkább jobban jobban jönne neki támogató barátok!
-Figyu, teljesen félreértesz bennünket! Áá, a vita soha nem szerepelt az erősségeim között! Mondd már el inkább te Seev!- dobta át a felelősséget Max
-Szóval, figyelj Stella, mi nem faggatni akarunk téged, inkább csak nagyon aggódunk Nathan miatt! Mivel pontosan emiatt ugrott egy nagy fellépésünk tavaly, mert szakított vele az ex-barátnője! Ő egy nagyon érzelmes fiú, akármennyire nem tűnik annak. És nagyon megviselte a szakítás. Mi csak nem akarjuk kitenni ennek megint! Igaz, abból a szakításból klassz dalok születtek, de egyáltalán nem annyira fontossal a dalok mint Nathan jólléte! És ha csak kihasználod, akkor jobb lenne ha még most megtennéd hogy szakítasz vele, mintha majd akkor tennéd lapátra, amikor már tényleg elmélyül a kapcsolatotok. Már most fülig szerelmes beléd, mi lesz majd olyan 2 hónap múlva!
Siva "monológja" egyrészről könnyet csalt az arcomra, mert megmutatta hogy milyen szoros kapcsolat van köztük és hogy mennyire törődnek a másikkal és aggódnak egymásért. Másrészről pedig megdöbbentett, jó értelemben, mert megtudtam hogy Nathan egy nagyon érzelmes és romantikus fiú és hogy mennyire szeret. Legszívesebben kirohantam volna az autóból és egy hatalmas sírós ölelést adtam volna az én kis fiúcskámnak, de Jay következő mondata teljes mértékben megtiltotta ezt nekem:
-De nem igazán szeretnénk hogy Nathnek mesélj erről az egész beszélgetésről, ugyanis ő nagyon úgy érzi hogy tényleg "Baby Nath"-ként kezelnénk, pedig csak aggódunk érte!
- Ezt teljesen megértem, nem beszélek neki erről becsszó! És meglep hogy ennyire törődtök vele, igazi barátok vagytok, de semmiféle rossz szándékom nincs a Nathannel, ráadásul én is nagyon szeretem tehát megnyugodhattok!
-Ennek nagyon örülünk, köszi bla, bla, de induljunk már!- vágta el beszélgetésünket Tom, aki megmutatta ezáltal érzéketlen oldalát, amit Jay meg is jegyzett
-Bla, bla akkor most talán beszéljünk arról hogy Tom mennyire bunkó tud lenni ilyen helyzetekben, de szerintem ha ennél a témánál maradunk akkor nem sértünk meg egy embert sem!
Tom reakciója sem volt valami boldog:
-Oooo, hallgass már, nekem kedvem sem volt ide jönni! Dobjuk ki ezt a csajt aztán húzzunk!
Nah, eddig tűrtem, de itt aztán totálisan betelt a pohár!
-Nah ide figyelt Tom! Egy, én nem csak egy "csaj" vagyok, hanem Nathan barátnője és éppen az ő érdekében beszélünk. Most nem érdekel hogy szorít a bugyid, de ezt meg kell beszélni és nem értem hogy miért nem tudod normálisan kezelni ezt a dolgot mint a többiek!
Nah ekkor nem csak Tomnak de a többieknek is kikerekedett a szemük! Azért Jay tekintetében láttam hogy tetszett neki hogy nem féltem beszólni Tomnak. És ezt a következő mondata is igazolta:
-Belevaló csaj, ez igen Stella! Csapj bele!
Felkeltem és odatartottam a kezem Jaynek egy pacsi erejéig. Tom reakciója az elhangzottakra csak ezután következett, mert úgy érzem eddig semmit sem tudott mondani, de a szeméből viszont az látszott hogy inkább le akarta zárni a témát, mivel belátta hogy igazam volt, és valami ésszerű de mégsem sértő kifogáson gondolkodott. Végülis ennyire telt neki:
-Jól van már! Kelseynek fotózása van és nem akarom lekésni! Bocs már!
-Dolog megbocsájtva. De akármennyire jó is veletek cseverészni, ami ugye Nathan szemében nem történt meg! De aggaszt hogy csak úgy szó nélkül otthagytam, és tuti már keres. Szóval mennem kéne.
-Jah, de ezt vidd utána!- nyomta Max a kezembe Nathan táskáját.
-Okés! Öröm volt megismerni titeket skacok!
-Mi is örülünk!- mondta Siva
És kórusban zúgtak nekem egy "Szia"-t. Ekkor Jay egy "Hozzám még gyere ide" tekintet sugallt nekem, amit én sikeresen fogadtam és egy igenlő választ küldtem neki. Mikor kiszálltam oda is mentem hozzá, ő addigra kiszállt, úgy hogy az ülőtérben lévő fiúk észre ne vegyék, nagyon meglepő dolgot mondott nekem, amire még csak nem is számítottam.
-Stella, nagyon aranyos lány vagy és ahogy beszóltál Tomnak az briliáns volt! Szerintem mi jó haverok lehetnénk!
-Ööööö, köszi. Talán Nathan majd közelebb hoz minket egymáshoz
-Nagyon szerencsés hogy ilyen barátnője van! Úgy érzem te is komolyat akarsz tőle ami klassz, mert ő is. Mindig azt mondta hogy ő nem barátnőt keres hanem azt aki kiegészíti, aki megérti, és te totálian ilyen vagy neki. Én már csak tudom mert nagyon közel állunk egymáshoz.
Ebből a pár mondatból egyértelműen le tudtam szűrni hogy rettenetesen irigyli Nathant hogy ilyen barátnője van mint én. Akármilyen beképzelten is hangzik ez a mondatom, de így van! Ezt meg is mertem neki említeni.
-Figyu Jay, ne magyarázkodj! Tudom hogy te is nagyon vágysz egy barátnőre! Figyelj, vannak szép barátnőim...
-Kedves vagy, de... -kezdett elkalandozni a tekintete, és ezt nem tudtam annyiban hagyni, úgyhogy kicsit viccesre vettem a figurát
-Mmm, oké. Vannak csúnya barátnőim, azok is beszervezhetőek.
Láttam hogy ezzel a mondatommal mosolyt csaltam az arcára.
-Nagyon kedves vagy, majd meggondolom!- mondta egy hatalmas hálás-mosollyal az arcán. És hálából meg is ölelt.
-Igazán nincs mit! Mi "barátok" tartsunk össze!
Látszik szegényen hogy nagyon kedvel mint barát, de próbál nem túl nyomulósnak tűnni, nehogy ezt valahogy félreértsem és ezzel az ő és Nathan közé álljak.
Nagy mosollyal búcsúztunk el és néztem végig ahogy visszaszáll és elhajtanak. Ekkor bukkant fel a hátam mögött Nathan, akit szégyellem, de egy pillanatra Jay miatt el is felejtettem. És komoly hangon azt mondta:
-Nah, neked mit mondtak ezek a barmok?
-Semmi, drágám. Csak megismerkedtünk és ideadták a táskád.
-És Jay mit akart?
-Ne félj már. Nem történt semmi, csak dumáltunk- nyomtam egy megnyugtató-puszit az arcára.
-Óóóó, nem félek. Jay soha nem tenne velem rosszat.
-Úgyvan! Jaythan forever!-reagáltam szinte villámsebességel.
Ezzel az én arcomon és Nathan arcán is mosoly csillant meg. Ekkor felszálltunk a buszra és csak ekkor vették észre a többiek hogy kivel is vagyok. És egyes emberek nem várt reakcióval fejezték ki nem tetszésüket. Igen Erica, és nem mellesleg Tiffany.




Szerkesztői megjegyzés: 
És megjelent a TW! Tom fanoktól elnézést! :D Remélem mindenkinek tetszik majd ez a rész is! Elnézést hogy nem tudtam megint egy ideig írni, de ez most hosszú lett! :D
Ha már szántál rám egy kis időt és elolvastál, akkor légyszi hagyj egy kommentet is! ;) Minden hozzászólás nekem olyan mint egy baráti ölelés! Köszönöm hogy olvastok! :)
Ezt a részt egyébként Alexandrának, Eszternek és Barbinak ajánlom! :) ♥

2013. január 15., kedd

Szeptember 7.

Szeptember 7.

Az esetleg lehet hogy ez volt életem legeslegjobb napja?? Áááááá még most sem tudom elhinni! Letörölhetetlen mosoly van arcomon. Tehát ma hajnalban a következő mondatra ébredtünk: "Nos, egy éjszakai megállót tartunk, most 3:50 van, de 4 órára mindenki legyen a buszban!". Ezúton is szeretném megköszönni az idegenvezetőnek ezt a csodálatok éjszakai kitérőt, ami egy kicsit sem esett jól! Kibújtam a hálózsákból, felkaptam a cipőmet és kimásztam a buszból. Elég volt kilépnem a buszból, megcsapott a hideg szellő, ami egy picit legalább felébresztett. Nagy nehezen megtaláltuk a mosdót is, aztán bementünk a benzinkútra, ahová majdnem sikítással léptem be, mikor a következő csapta meg a fülemet "Becouse some days, stay gold forever...." egyszerűen ez felébresztett a benzinkúton tomboltuk végig az egészet Katievel. Visszamentünk a buszba, ahol már éppen kapcsoltam volna be az elalvásomhoz elengedhetetlen zenét amikor Katie fordult oda hozzám.
-Te, engem a Gold Forever totál felébresztett
-Ismerős, én is imádom ezt a számot!
-Vissza tudsz aludni?
-Nem gondolom, pedig nagyon fáradt vagyok!
-Én sem! Melléd ülhetek?
-Persze! Gyere!
Eltúrtam a cuccom az útból és Katie leült mellém.
-Egyébként nem volt nagyon alkalmunk beszélgetni! De gyakorlatilag mivel láttad a TW-s pólóm, ezért a legfontosabb dolgot már tudod is rólam! Még annyit hogy nagy Nathan fan vagyok!
-Nekem is ez a legfontosabb jellemzőm, és egyértelműen én is Nathanre szavazok!
Miért is mondtam volna akárki mást? Mondjuk kicsit fura volt egy másik csajtól hallani hogy rajong a pasimért. Majdnem automatikusan jött belőlem a szokásos "Ő az enyém!" duma, de visszafogtam magam, mert elég ha ma a nagy találkozásunkkor megtudja mindenki.
Tök jót beszélgettünk, azt hiszem egy fél órán keresztül, de közben is már majdnem elaludtam. A reggeli megállóig pedig fel sem keltem. És mire kelek? Carol fésülködik! Naponta megteszi vagy 14szer ami engem egy picit idegesít, de ha így érzi jól magát akkor csinálja csak! De azért nem hagyhattam szó nélkül:
-Nah, ez az első látványom? Tényleg Mabel? Tényleg?
-Jólvan na, Dipper ! Bármikor befuthat egy jó pasi!
Ez a Mabel-Dipper nevek már kezdenek az őrületbe kergetni! De őszintén jó érzés hogy nem kell ilyen ügyben aggódnom, mert foglalt vagyok, méghozzá egy világhírű srác a pasim, aki imád. Főnyeremény!
Körülbelül délben odaértünk a Csalagúthoz is, ami nagy csalódást okozott nekem. Annak ellenére hogy mekkora nagy számnak állították be, semmi extra az egész! A busz betolatott egy vonatba, bementünk egy alagútba, ahol koromsötét volt, és minél tovább mentünk, annál jobban be volt dugulva a fülünk a nyomás miatt. Talán ez volt a legbosszantóbb tényező az egészben, de túléltük. Mikor beértünk Angliába, akkor realizálódott bennem, hogy találkozni fogok Nathannel és minél többet utazunk, annál közelebb vagyok hozzá. Megálltunk egy bevásárlóközpontban, rendbe szedtük magunkat és vásárolgattunk egy kicsit, majd a csomagunkból kivehettünk ruhát arra a napra, azt felvettük és tanárnő elmondta a napi programot.
-A mai nap főleg a lányoknak lesz izgalmas, ugyanis ma még nem a történelmi látványosságokkal untatunk titeket hanem egy nagy utcába megyünk vásárolni.
-Az Oxford Street-re?
-Az majd kicsit később, ez egy kisebb utca, de jó sok bolttal.
Megkérdeztem azért hogy próbálja behatárolni, mert Nathannek úgy adom meg a címet. Nath persze rögtön ráismert és azt mondta hogy odajön, a nagy sarki épület elé, amit nem lehet nem észrevenni. Mikor odaértünk görcsbe állt a gyomrom. Tanárnő megmondta mikorra jöjjünk vissza és elengedett minket. Ekkor már láttam az épületet, és mindenkit ellökve nagy lendülettel indultam meg felé. És megláttam. Ott állt előttem teljes életnagyságban. A látványától egyszerűen megbénultam, nagyon "elegánsan" volt felöltözve. A hajába legszívesebben beletúrtam volna annyira tetszett. Éppen a telefonjával babrált mikor odaértem de mikor felnézett rám, akkor vettem észre a laza de gyönyörű tekintetét. Amitől legszívesebben elolvadtam volna.

Mint aki lefagyott úgy álltam előtte. Szerencsére ő is megismert engem és sokkal kezdeményezőbb volt mint én. Odajött hozzám és rögtön megszólított.
-Szia! Stella ugye?
-Szia Nathan! Igen! Nahát, élőben teljesen más vagy mint kamerán.
-Háth igen, az az otthoni Nathan ez meg a városi. Gyönyörű vagy!
-Ez nagyon kedves tőled.
Ekkor éreztem azt hogy odarohanok és megcsókolom, mert alig bírtam magammal. Két lépéssel közelebb mentem hozzá,. Ekkor megfogta a kezem, magához rántott, belenézett a szemebe és megcsókolt.Teljesen úgy éreztem magam mint egy filmben, még a lábam is majdnem felemeltem. Ekkor azt éreztem hogy valaki az arcomat simogatja és fogja a kezem. És BUMM, felébredtem és megláttam Nathant amint felém hajolt és aggódva kérdezte:
-Jól vagy?
-Miért? Mi történt?
-Háth, idejöttem hozzád és te meg köszöntél és elájultál, még szerencse hogy el tudtalak kapni.
MI?? Az egész romantikus csók életem szerelmével egy agyrázkódás következménye volt? Mondjuk, mire számítottam. Ilyen a való életben nem szokott velem történni. Ekkor felültem az aszfalton.
-Jézusom! Remek első benyomást tettem.
-Első benyomásnak legalább megmenthettelek egy agyrázkódástól...
-Amit nagyon köszönök.
-Én megteszek mindent azért akit szeretek, ez legyen a legkevesebb
Önkéntelenül is elmosolyodtam, még mindig így lassan egy hét után is furcsa hogy hogy tényleg van pasim aki egy szupersztár és folyton azt hajtogatja hogy szeret. Ekkor jöttem rá hogy lehet fel kéne kelni London zsúfolt utcáin vagyok, én meg az aszfalton fekszek! Feltápászkodtam és megpróbáltam nem nagyon gáznak látszani.
-Ez nagyon kedves tőled!
-Ugyan már, semmiség.
-Nos, nagyon örülök hogy megmenthettelek meg minden, de a legnagyobb gond az hogy mennem kell, de mindenképpen találkozni akartam veled.
-Ennek én sem örülök, de ha menned kell.
-Igen, épp klipet forgatunk a közelben, most pont olyan részt vesznek ahol nem vagyok, de Jay írta hogy nemsokára a szólóm felvétele jön!
-Ha menned kell, menj!
-Nem tehetek mást, majd még beszélünk ma!
-Rendben szívem
-Szia! Szeretlek!
-Én is szia!
Nem mondhatom hogy jó érzés volt látni őt eltávolodni tőlem a tömegben. A nap többi részét vásárlással és a szállás elfoglalásával töltöttük. Még Nathan nem hívott, de reménykedek. Nem tudhatom a holnap mit hoz! Mindenesetre nagyon jó napom volt, így hogy találkoztam vele és ráadásul senki még csak nem is vett észre minket a csoportból. És csörög is a telefonom! Mentem! ;) Welcome London! ♥



Szerkesztői megjegyzés:
Sziasztok!
Bocsánat hogy nem igazán tudtam az elmúlt héten írni, de nagyon elfoglalt voltam. Cserébe viszont ez a rész hosszabb lett mint az eddigiek. Remélem mindenkinek tetszik, és ne felejtsetek el kommentet hagyni! A héten átléptem az 1000 megtekintést ami szintén nagyon jól esett!
Köszönöm nektek hogy erőt adtok a folytatáshoz! ♥